Zsoltárok 122

1 Zarándoklás éneke. Dávidtól. Örültem, mikor azt mondták nekem: az Örökkévaló házába menjünk.

Salimo la Davide. Nyimbo yoyimba pokwera ku Yerusalemu. Ndinakondwera atandiwuza kuti, “Tiyeni ku nyumba ya Yehova.”

2 Ott álltak lábaink kapuidban, oh Jeruzsálem!

Mapazi athu akuyima mʼzipata zako, Iwe Yerusalemu.

3 Jeruzsálem, mely építve van, mint oly város, mely egyaránt összekapcsoltatott;

Yerusalemu anamangidwa ngati mzinda umene uli wothithikana pamodzi.

4 hová felvonúltak a törzsek, Jáh törzsei, bizonyságul Izraélnek, hogy hálát adjanak az Örökkévaló nevének.

Kumeneko ndiye kumene kumapita mafuko, mafuko a Yehova, umboni wa kwa Israeli, kuti atamande dzina la Yehova.

5 Mert ott ültek trónokon törvényre, trónjain Dávid házának.

Kumeneko anayikako mipando yaufumu yachiweruzo, mipando yaufumu ya nyumba ya Davide.

6 Kérdezzétek Jeruzsálem békéjét: boldogok legyenek, kik téged szeretnek!

Pemphererani mtendere wa Yerusalemu: “Iwo amene amakukonda iwe zinthu ziwayendere bwino.

7 Legyen béke bástyádon, boldogság palotáidban!

Mukhale mtendere mʼkati mwa makoma ako, ndipo mʼnyumba zako zaufumu mukhale chitetezo.”

8 Testvéreim és társaim kedvéért, hadd szólok: Béke benned!

Chifukwa cha abale anga ndi abwenzi anga ndidzati, “Mtendere ukhale mʼkati mwako.”

9 Az Örökkévalónak Istenünknek háza kedveért, hadd kérjek jót neked!

Chifukwa cha Nyumba ya Yehova Mulungu wathu, ndidzakufunira zabwino.