Zsoltárok 121

1 Ének a zarándoklásra. A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?

«Yuⱪiriƣa qiⱪix nahxisi» Kɵzlirimni taƣlar tǝrǝpkǝ kɵtürüp ⱪaraymǝn; Mening yardimim ⱪǝyǝrdin kelur?

2 Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.

Mening yardimim Pǝrwǝrdigardindur; Asman-zeminni Yaratⱪuqidindur.

3 Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!

U putungni ⱨeq teyildurmaydu; Seni saⱪliƣuqi ⱨeq mügdimǝydu!

4 Íme, nem szunnnyad és nem alszik Izraél őrzője.

Mana, ⱪara, Israilni saⱪliƣuqi ⱨǝm mügdimǝydu, ⱨǝm uhlimaydu!

5 Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.

Pǝrwǝrdigar sening saⱪliƣuqingdur; Pǝrwǝrdigar ong yeningdiki sayiwǝndur.

6 Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.

Ⱪuyax kündüzdǝ, ay keqidǝ sanga zǝrǝr yǝtküzmǝydu;

7 Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.

Pǝrwǝrdigar barliⱪ yamanliⱪtin seni saⱪlaydu; U jeningni saⱪlaydu;

8 Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!

Pǝrwǝrdigar qiⱪixingni, kirixingni, Buningdin keyin ǝbǝdil’ǝbǝdgiqǝ saⱪlaydu.