< Zsoltárok 121 >
1 Ének a zarándoklásra. A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?
Ititingin ko ang aking mga mata sa mga bundok; saan baga manggagaling ang aking saklolo?
2 Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.
Ang saklolo sa akin ay nanggagaling sa Panginoon, na gumawa ng langit at lupa.
3 Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!
Hindi niya titiising ang paa mo'y makilos: siyang nagiingat sa iyo, ay hindi iidlip.
4 Íme, nem szunnnyad és nem alszik Izraél őrzője.
Narito, siyang nagiingat ng Israel hindi iidlip ni matutulog man.
5 Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.
Ang Panginoon ay tagapagingat sa iyo: ang Panginoon ay lilim mo sa iyong kanan.
6 Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.
Hindi ka sasaktan ng araw sa araw, ni ng buwan man sa gabi.
7 Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.
Iingatan ka ng Panginoon sa lahat ng kasamaan; kaniyang iingatan ang iyong kaluluwa.
8 Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!
Iingatan ng Panginoon ang iyong paglabas at ang iyong pagpasok, mula sa panahong ito at sa magpakailan pa man.