Zsoltárok 121

1 Ének a zarándoklásra. A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?

Ein song til høgtidsferderne. Eg lyfter augo mine upp til fjelli, kvar kjem mi hjelp ifrå?

2 Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.

Mi hjelp kjem ifrå Herren, han som hev skapa himmelen og jordi.

3 Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!

Han skal ikkje lata foten din vera ustød, han blundar ikkje din vaktar.

4 Íme, nem szunnnyad és nem alszik Izraél őrzője.

Sjå, han blundar ikkje og søv ikkje, Israels vaktar.

5 Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.

Herren er din vaktar, Herren er din skugge ved di høgre hand.

6 Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.

Um dagen skal ikkje soli stikka deg, og ikkje månen um natti.

7 Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.

Herren skal vara deg frå alt vondt, han skal vara di sjæl.

8 Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!

Herren skal vara din utgang og din inngang frå no og til æveleg tid.