Zsoltárok 121

1 Ének a zarándoklásra. A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?

Andrandrako mb’amo vohitseo o masokoo, aia ty hiboaha’ ty fañimbañ’ ahiko?

2 Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.

Hirik’am’ Iehovà o fañolorañ’ ahikoo, I namboatse i likerañey naho ty tane toiy.

3 Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!

Tsy henga’e hasitse o fandia’oo, tsy hirotse i Mpañaro azoy;

4 Íme, nem szunnnyad és nem alszik Izraél őrzője.

Eka, tsy hidròdreke, tsy hirotse ty Mpitamiri’ Israele.

5 Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.

Iehovà ro Mpañambeñ’ azo, Iehovà ro fialofa’ ty fitàn-kavana’o;

6 Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.

Tsy hipisañe ama’o i tariñandrokey, ndra i volañey te haleñe.

7 Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.

Hañaro azo amy ze fonga haratiañe t’Iehovà; vaho ho tamirie’e ty fiai’o.

8 Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!

Harova’ Iehovà ty fiengà’o naho ty fiziliha’o henane zao vaho nainai’e donia.