Zsoltárok 121

1 Ének a zarándoklásra. A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?

Svētku dziesma. Es paceļu savas acis uz tiem kalniem, no kurienes man nāk palīdzība.

2 Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.

Mana palīdzība nāk no Tā Kunga, kas debesis un zemi radījis.

3 Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!

Viņš tavai kājai neliks slīdēt; kas tevi pasargā, Tas nesnauž.

4 Íme, nem szunnnyad és nem alszik Izraél őrzője.

Redzi, Israēla sargs nesnauž un neguļ.

5 Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.

Tas Kungs tevi pasargā; Tas Kungs ir tava ēna pa tavu labo roku,

6 Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.

Ka dienā saule tevi nespiež, nedz mēnesis naktī.

7 Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.

Tas Kungs lai tevi pasargā no visa ļauna, lai Viņš sarga tavu dvēseli.

8 Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!

Tas Kungs lai pasargā tavu iziešanu un ieiešanu, no šī laika mūžīgi.