Zsoltárok 121

1 Ének a zarándoklásra. A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?

Canticum graduum. Levavi oculos meos in montes, unde veniet auxilium mihi.

2 Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.

Auxilium meum a Domino, qui fecit caelum et terram.

3 Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!

Non det in commotionem pedem tuum: neque dormitet qui custodit te.

4 Íme, nem szunnnyad és nem alszik Izraél őrzője.

Ecce non dormitabit neque dormiet, qui custodit Israel.

5 Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.

Dominus custodit te, Dominus protectio tua, super manum dexteram tuam.

6 Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.

Per diem sol non uret te: neque luna per noctem.

7 Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.

Dominus custodit te ab omni malo: custodiat animam tuam Dominus.

8 Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!

Dominus custodiat introitum tuum, et exitum tuum: ex hoc nunc, et usque in saeculum.