Zsoltárok 121

1 Ének a zarándoklásra. A hegyek felé emelem szemeimet: honnan jön segítségem?

Veisu korkeimmassa Kuorissa. Minä nostan silmäni mäkiin päin, joista minulle apu tulee.

2 Segítségem az Örökkévalótól, ki égnek és földnek teremtője.

Minun apuni tulee Herralta, joka taivaan ja maan tehnyt on.

3 Ne engedje ingadozni lábadat, ne szunnyadjon a te őriződ!

Ei hän salli jalkas horjua; eikä se torku, joka sinua kätkee.

4 Íme, nem szunnnyad és nem alszik Izraél őrzője.

Katso, joka Israelia varjelee, ei se torku eli makaa.

5 Az Örökkévaló a te őrződ, az Örökkévaló a te árnyékod, jobb kezed mellett.

Herra kätkeköön sinua: Herra on sinun varjos, sinun oikialla kädelläs,

6 Nappal nem ver téged a nap, sem éjjel a hold.

Ettei aurinko sinua polttaisi päivällä, eikä kuu yöllä.

7 Az Örökkévaló megőriz téged minden rossztól, megőrzi lelkedet.

Herra kätkeköön sinun kaikesta pahasta: hän kätkeköön sinun sielus!

8 Az Örökkévaló megőrzi mentedet és jöttödet, mostantól mindörökké!

Herra kätkeköön sinun uloskäymises ja sisällekäymises, hamasta nyt ja ijankaikkiseen!