Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

«Жуқириға чиқиш нахшиси» Бешимға күн чүшкәндә мән Пәрвәрдигарға нида қилдим; У маңа җавап бәрди.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

И Пәрвәрдигар, җенимни ялған сөзләйдиған ләвләрдин, Алдамчи тилдин қутулдурғайсән.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Саңа немә берилиду, Саңа немә қошулуши керәк, Әй алдамчи тил?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

— Палван атқан өткүр оқлар, Арча чоғлири саңа тәгсун!

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Мәшәк диярида мусапир болуп яшиғинимға, Кедар чедирлири арисида турғинимға һалимға вай!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Мән течлиққа өчләр арисида узундин буян туруватимән;

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Мән течлиқпәрвәрмән; Бирақ гәп қилсам, улар урушимизла, дәйду.