Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Пісня проча́н.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Господи, ви́зволь же душу мою від губи́ неправди́вої, від язика́ зрадли́вого!

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Що́ Тобі дасть, або що́ для Тебе дода́сть лукавий язик? —

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Заго́стрені стрі́ли поту́жного із ялівце́вим вугі́ллям!

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Горе мені, що заме́шкую в Ме́шеху, що живу́ із шатра́ми Кеда́ру!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Довго душа моя перебува́ла собі разом з тими, хто нена́видить мир:

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

я — за мир, та коли говорю́, то вони — за війну́!