Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

En mi angustia, mi llanto subió al Señor, y él me dio una respuesta.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Oh Señor, sé el salvador de mi alma de los labios mentirosos y de la lengua del engaño.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

¿Qué castigo te dará? ¿Qué más te hará él, lengua falsa?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Flechas afiladas del fuerte y fuego ardiente.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

La aflicción es mía porque soy extraño en Mesec, y vivo en las tiendas de Cedar.

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Mi alma ha estado viviendo por mucho tiempo con los que odian la paz.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Estoy a favor de la paz; pero cuando digo eso, están a favor de la guerra.