Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Pesem preizvrstna. Gospoda sem klical v največji stiski svoji, in uslišal me je.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Gospod, reši me ustne lažnjive, zvijačnega jezika.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Kaj naj ti dá, ali kaj pridene jezik zvijačni?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Besede podobne ostrim pušicam mogočnega, primérne žarjavici brinjevi.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Gorjé meni, ker popotujem toliko časa, stanujem kakor prebivalci šatorov Kedarski.

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Predolgo zdí se duši moji da je prebivala pri sovražniku mirú.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Jaz ljubim mir, ali ko govorim, kličejo oni na boj.