Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

V svoji tegobi sem klical h Gospodu in me je slišal.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Osvobodi mojo dušo, oh Gospod, pred lažnivimi ustnicami in pred varljivim jezikom.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Kaj ti bo dano? Ali kaj ti bo storjeno, ti varljiv jezik?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Ostre puščice mogočnega z brinovo žerjavico.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Gorje meni, da se mudim v Mešehu, da prebivam v kedárskih šotorih!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Moja duša je dolgo prebivala s tistim, ki sovraži mir.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Jaz sem za mir, toda ko govorim, so oni za vojno.