Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Izaho niampoheke, le nikanjy Iehovà, vaho tinoi’e.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

O ry Iehovà, apitsoho an-tsoñin-dremborake ty fiaiko, boak’ ami’ty lela mamañahy.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Inon-ty homeañ’ azo, ino ka ty hanoeñe ama’o ty lela letra’e tia?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

ana-pale masiom-panalolahy, naho forohan’ andrabey!

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Hankàñe amako te mañialo e Mèseke añe, naho ty fimoneñako an-kiboho’ i Kedàre ao!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Loho hatr’ela’e ty nitraofam-piaiko ami’ty kivoho’ o malaim-pilongoañeo.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Toe mpitea filongoan-draho; fa ie ivolañako, aly avao ty onjone’ iereo.