Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Fihirana fiakarana.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Jehovah ô, vonjeo ny fanahiko amin’ ny molotra mandainga, Eny, amin’ ny lela mamitaka

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Inona no homeny anao, ary inona koa no hataony aminao, Ry lela mamitaka?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Zana-tsipìkan’ ny mahery sady voaranitra, Mbamin’ ny vain’ afon’ anjavidy.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Lozako, fa mivahiny eto amin’ ny Maseka aho Ary mitoetra ato an-dain’ ny Kedarita!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Ela loatra izay no nitoeran’ ny fanahiko teo amin’ Izay tsy tia fihavanana.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Raha izaho, dia fihavanana; Kanjo nony miteny aho, dia mila ady kosa ireny.