Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Oluyimba nga balinnya amadaala. Nkoowoola Mukama nga ndi mu nnaku, era n’annyanukula.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Omponye, Ayi Mukama, emimwa egy’obulimba, n’olulimi olw’obukuusa.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Onooweebwa ki, era onookolebwa otya, ggwe olulimi olukuusa?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Onoofumitibwa n’obusaale obwogi obw’omulwanyi omuzira, n’oyokerwa ku manda ag’omuti entaseesa.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Ndabye ennaku, kubanga mbeera mu Meseki; nsula mu weema za Kedali!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Ndudde nnyo mu bantu abakyawa eddembe.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Nze njagala mirembe, naye bwe njogera bo baagala ntalo.