Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Ke nga muta in ongoiya, nga pang nu sin LEUM GOD A El topukyu.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

LEUM GOD moliyula Liki mwet kikiap a mwet kutasrik.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Kowos, mwet kikiap, mea God El a oru nu suwos? El a kai kowos fuka?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Ke sukan pisr kosro nutin sie mwet mweun, A mulut firir!

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Ke nga muta inmasrlowos, arulana koluk oana nga in muta in acn Meshech Ku muta inmasrlon mwet Kedar.

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Loesla pacl nga muta Inmasrlon mwet su srunga misla.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Ke pacl nga sramsram ke misla, Elos ac lungse mweun.