< Zsoltárok 120 >

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.
Nyanyian ziarah. Dalam kesesakanku aku berseru kepada TUHAN dan Ia menjawab aku:
2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!
"Ya TUHAN, lepaskanlah aku dari pada bibir dusta, dari pada lidah penipu."
3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?
Apakah yang diberikan kepadamu dan apakah yang ditambahkan kepadamu, hai lidah penipu?
4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!
Panah-panah yang tajam dari pahlawan dan bara kayu arar.
5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!
Celakalah aku, karena harus tinggal sebagai orang asing di Mesekh, karena harus diam di antara kemah-kemah Kedar!
6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.
Cukup lama aku tinggal bersama-sama dengan orang-orang yang membenci perdamaian.
7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.
Aku ini suka perdamaian, tetapi apabila aku berbicara, maka mereka menghendaki perang.

< Zsoltárok 120 >