Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Abụ nrigo. Ana m akpọku Onyenwe anyị nʼime nsogbu m, ọ na-azakwa m.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

O Onyenwe anyị, zọpụta m site nʼegbugbere ọnụ okwu ụgha na ire na-ekwu okwu aghụghọ.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Gịnị ka a ga-eme gị, ọ bụkwa gịnị ọzọ ka a gatụkwasịri gị, gị ire aghụghọ?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Ọ ga-eji àkụ dị nkọ nke dike nʼagha taa gị ahụhụ, ya na icheku ọkụ osisi brum na-ere ere.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Ahụhụ dịịrị m nʼihi na m bi na Meshek, nʼihi na m bikwa nʼetiti ụlọ ikwu ndị Keda!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Ogologo oge ka m binyere ndị kpọrọ udo asị.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Abụ m onye udo; ma mgbe m kwuru okwu, okwu ha bụ okwu agha.