Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Thaburi ya Agendi Ndakaĩire Jehova ndĩ mĩnyamaro-inĩ, nake akĩnjĩtĩka.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Wee Jehova, honokia harĩ mĩromo ĩrĩa yaragia maheeni, na harĩ nĩmĩ iria iheenanagia.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Agaagwĩka atĩa, na nĩ atĩa ũngĩ makĩria ya ũguo, wee rũrĩmĩ rũrũ rũheenanagia?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Agaakũherithia na mĩguĩ mĩnoore ya njamba ya ita, na makara marĩrĩmbũkĩte mwaki ma mũtĩ wa mũkoigo.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Kaĩ ndĩ na haaro-ĩ, nĩgũtũũra gũkũ Mesheki, na ngaikara hema-inĩ cia Kedari-ĩ!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Nĩndũũrĩte hĩndĩ ndaaya gatagatĩ-inĩ ka arĩa mathũire thayũ.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Niĩ ndĩ mũndũ wa thayũ; no rĩrĩa ndaaria-rĩ, o mendaga o mbaara.