Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Ein Wallfahrtslied. Ich rief zum HERRN in meiner Not, und er erhörte mich.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

HERR, rette meine Seele von den Lügenmäulern, von den falschen Zungen!

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Was kann dir anhaben und was noch weiter tun die falsche Zunge?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Sie ist wie scharfe Pfeile eines Starken aus glühendem Ginsterholz.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Wehe mir, daß ich in der Fremde zu Mesech weilen, daß ich bei den Zelten Kedars wohnen muß!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Lange genug hat meine Seele bei denen gewohnt, die den Frieden hassen!

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Ich bin für den Frieden; doch wenn ich rede, so sind sie für den Krieg.