Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Ein Wallfahrtslied. Ich rief zum HERRN in meiner Not:

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

O HERR, errette mich von der Lügenlippe, von der trügerischen Zunge!

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Was wird Er dir jetzt und in Zukunft bescheren, du trügerische Zunge?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Geschärfte Kriegerpfeile samt Kohlen vom Ginsterstrauch!

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Wehe mir, daß ich als Fremdling in Mesech weile, daß ich wohne bei den Zelten von Kedar!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Lange genug schon weile ich hier bei Leuten, die den Frieden hassen.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Ich bin ganz friedlich gestimmt, doch was ich auch rede: sie gehen auf Krieg aus.