Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Cantique des degrés. Dans ma détresse, c’est à l’Éternel Que je crie, et il m’exauce.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Éternel, délivre mon âme de la lèvre mensongère, De la langue trompeuse!

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Que te donne, que te rapporte Une langue trompeuse?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Les traits aigus du guerrier, Avec les charbons ardents du genêt.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Malheureux que je suis de séjourner à Méschec, D’habiter parmi les tentes de Kédar!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Assez longtemps mon âme a demeuré Auprès de ceux qui haïssent la paix.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Je suis pour la paix; mais dès que je parle, Ils sont pour la guerre.