Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Mɔzɔha. Meyɔ Yehowa le nye xaxa me, eye wòtɔ nam.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

O! Yehowa, ɖem, tso aʋatsonuyiwo kple alakpaɖewo ƒe asi me.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

O! Alakpaɖe, nu ka wòawɔ na wò, eye nu ka wòatsɔ akpee na wò?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Atsɔ aʋawɔla ƒe aŋutrɔ ɖaɖɛwo ahe to na wòe kpe ɖe yɔkuti ƒe dzoka xɔxɔwo ŋuti.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Baba nam be mele Mesek, eye mele Kedar ƒe agbadɔwo me!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Menɔ ame siwo lé fu ŋutifafa la dome wòdidi fũu akpa.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Ŋutifafamee menye, gake ne meƒo nu la, woawo kpea aʋa.