Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

A Song of the Ascents. Unto Jehovah in my distress I have called, And He answereth me.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

O Jehovah, deliver my soul from a lying lip, From a deceitful tongue!

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

What doth He give to thee? And what doth He add to thee? O deceitful tongue!

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Sharp arrows of a mighty one, with broom-coals.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Woe to me, for I have inhabited Mesech, I have dwelt with tents of Kedar.

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Too much hath my soul dwelt with him who is hating peace.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

I [am] peace, and when I speak they [are] for war!