Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

A Song of degrees. In my distress I cried to the LORD, and he heard me.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Deliver my soul, O LORD, from lying lips, [and] from a deceitful tongue.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

What shall be given to thee? or what shall be done to thee, thou false tongue?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Sharp arrows of the mighty, with coals of juniper.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Woe is me, that I sojourn in Mesech, [that] I dwell in the tents of Kedar!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

My soul hath long dwelt with him that hateth peace.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

I [am] for peace: but when I speak, they [are] for war.