Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

[the] song of The ascents to Yahweh in distress of me I called out and he answered me.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

O Yahweh deliver! self my from a lip of falsehood from a tongue deceit.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

What? will anyone give to you and what? will anyone add to you O tongue deceit.

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Arrows of a warrior sharpened with burning coals of broom plants.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Woe! to me that I have sojourned Meshech I have dwelt with [the] tents of Kedar.

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Much it has dwelt itself self my with [one who] hates peace.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

I [am] peace and that I speak they [are] for war.