Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

A song of ascents. In distress I cried to the Lord, and he answered me.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

‘Deliver me, Lord, from the lip that is false and the tongue that is crafty.’

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

What shall he give to you, you tongue that is crafty? What yet shall he give to you?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Arrows of warrior, sharpened, with glowing broom coals together.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Woe is me that I sojourn in Meshech, that I live by the tents of Kedar.

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Already too long have I dwelt among those who hate peace.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

I am for peace: but when I speak of it, they are for war.