Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

A Song of Ascents. In my distress I called unto the LORD, and He answered me.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

O LORD, deliver my soul from lying lips, from a deceitful tongue.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

What shall be given unto thee, and what shall be done more unto thee, thou deceitful tongue?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Sharp arrows of the mighty, with coals of broom.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Woe is me, that I sojourn with Meshech, that I dwell beside the tents of Kedar!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

My soul hath full long had her dwelling with him that hateth peace.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

I am all peace; but when I speak, they are for war.