Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

A song of degrees. I called vnto the Lord in my trouble, and hee heard me.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Deliuer my soule, O Lord, from lying lippes, and from a deceitfull tongue.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

What doeth thy deceitfull tongue bring vnto thee? or what doeth it auaile thee?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

It is as the sharpe arrowes of a mightie man, and as the coales of iuniper.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Woe is to me that I remaine in Meschech, and dwell in the tentes of Kedar.

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

My soule hath too long dwelt with him that hateth peace.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

I seeke peace, and when I speake thereof, they are bent to warre.