Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

A song of ascents. In my distress I cried to the LORD, and He answered me.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Deliver my soul, O LORD, from lying lips and a deceitful tongue.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

What will He do to you, and what will be added to you, O deceitful tongue?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Sharp arrows will come from the warrior, with burning coals of the broom tree!

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Woe to me that I dwell in Meshech, that I live among the tents of Kedar!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Too long have I dwelt among those who hate peace.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

I am in favor of peace; but when I speak, they want war.