Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Een bedevaartslied. Tot Jahweh riep ik in mijn nood, En Hij heeft mij verhoord.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Verlos mij, Jahweh, van leugenlippen En lastertongen!

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Wat kan een lastertong u al brengen, En wat er nog bij doen:

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Scherpgepunte oorlogspijlen, Met gloeiende houtskool!

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Wee mij, dat ik moet toeven In de tenten van Mésjek, En dat ik moet wonen In de tenten van Kedar!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Reeds te lang leef ik samen Met vredeverstoorders;

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Als ìk over vrede wil spreken, Zoeken zij strijd!