Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Píseň stupňů. K Hospodinu v ssoužení svém volal jsem, a vyslyšel mne.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Hospodine, vysvoboď duši mou od rtů lživých, a od jazyka lstivého.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Coť prospěje, aneb coť přidá jazyk lstivý,

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Podobný k střelám přeostrým silného, a k uhlí jalovcovému?

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Běda mně, že pohostinu býti musím v Mešech, a přebývati v saláších Cedarských.

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Dlouho bydlí duše má mezi těmi, kteříž nenávidí pokoje.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Já ku pokoji, ale když mluvím, oni k boji.