Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Hodočasnička pjesma Kad bijah u nevolji, Jahvi zavapih i on me usliša.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Jahve, izbavi dušu moju od usana prijevarnih, od zlobna jezika!

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Kojim zlom da te prokunem, zlobni jeziče?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Strelicama oštrim iz ratničke ruke i ugljevljem žarkim.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Jao meni što mi je boraviti u Mešeku i stanovati u šatorima kedarskim!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Predugo mi duša mora živjeti s mrziteljima mira.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Kada o miru govorim, oni sile na rat.