< Zsoltárok 120 >
1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.
我受難時一呼求上主,祂就俯聽了我的呼求。
2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!
上主,求您救我脫離說謊者的口脣,上主,求您救我擺脫詭詐的舌根。
3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?
您這詭詐的口舌,究竟怎樣對待付您?究竟怎樣懲治您?
4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!
只有勇士的矢箭,還有杜松的火炭!
5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!
我真不幸! 因為要在默舍客居住,要在刻達爾的帳幕寄宿。
6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.
因與憎惡和平的人相處,我的靈魂已經感到太久。
7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.
我言談無非和平,他們卻鼓勵戰爭。