Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Kathutkung: Panuekhoeh, tami tangawn ni Hezekiah a ti awh Kai teh runae kâhmo navah, BAWIPA ka kaw teh Bawipa ni na pato.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Oe BAWIPA, ka muitha hah laithoe e pahni dawk hoi thoseh, dumyennae lai dawk hoi thoseh, na rungngang haw.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Oe dumyennae lai, Bawipa ni nang hah bangtelah vaimoe na ti han vai, nang hah bang hoi vaimoe runae na poe han vai tet pawiteh,

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

athakaawmnaw e kahran e pala hoi kongkang hmaisaan hoi doeh.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Kai teh, Meshek ram vah, kahlawng ka cei teh Kedarnaw e rim dawk ka o dawkvah, yawthoe lah a o

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Ka muitha teh roumnae ka hmuhma e naw hoi rei ao e hroung asaw toe.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Kai teh roumnae ka ngai. Hatei, ka dei navah, ahnimouh teh tarantuk hane doeh a ngai awh.