Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Tangtlaeng Laa Kamah kah citcai khuiah BOEIPA te ka khue tih kai n'doo.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

BOEIPA aw ka hinglu he laithae hmuilai lamkah neh palyal ol lamloh huul lah.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Palyal ol te nang taengah bahamnim m'paek vetih bahamnim nang taengah hang koei eh?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Hlangrhalh kah thaltang khaw hlingcet alh bangla sum yipkip.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Meshek ah ka bakuep tih Kedar dap ah kho ka sak dongah kai ngawn tah ka tuisawih coeng!

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Rhoepnah aka hmuhuet taengah ka hinglu loh kho puet a sak coeng.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Kai loh rhoepnah ka thui vaengah amih te caemtloek la thoouh.