Zsoltárok 120

1 Zarándoklás éneke. Szorultságomban az Örökkévalóhoz kiáltottam föl és ő meghallgatott engem.

Sa akong pag-antos gitawag ko si Yahweh, ug iya akong gitubag.

2 Örökkévaló, mentsd meg lelkemet hazug ajaktól, csalárdság nyelvétől!

Luwasa ang akong kinabuhi, O Yahweh, gikan niadtong namakak uban sa ilang mga ngabil ug naglimbong gamit ang ilang mga dila.

3 Mit ad neked és mit gyarapit neked a csalárdság nyelve?

Unsaon man kamo niya pagsilot, ug unsa pa gayod ang iyang buhaton kaninyo, kamong adunay bakakon nga mga dila?

4 Vitéznek élesített nyilai, meg rekettyének parazsa!

Silotan kamo niya inubanan sa pana sa manggugubat nga gipahait pinaagi sa nagbagang oling.

5 Jaj nekem, hogy Mésekhnél tartózkodtam, lakoztam Kédár sátrai mellett!

Pagkaalaot ko tungod kay nagpuyo ako sa makadiyot sa Mesec; nagpuyo ako kaniadto taliwala sa tolda sa Kedar.

6 Sokat lakozott a lelkem a béke gyülölői mellett.

Kay sa dugay nga panahon nagpuyo ako uban niadtong nagdumot sa kalinaw.

7 Én merő béke vagyok; de midőn beszélek, ők harczra készek.

Ako alang sa kalinaw, apan sa dihang magsulti ako, (sila) alang sa gubat.