Zsoltárok 12

1 A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

För sångmästaren, till Seminít; en psalm av David. Fräls, HERRE; ty de fromma äro borta, de trogna äro försvunna ifrån människors barn.

2 Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

De tala lögn, den ene med den andre; med hala läppar tala de, och med dubbelt hjärta.

3 Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

HERREN utrote alla hala läppar, den tunga som talar stora ord,

4 kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

dem som säga: "Genom vår tunga äro vi starka, våra läppar stå oss bi; vem är herre över oss?"

5 Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

"Eftersom de arma lida övervåld och de fattiga klaga, vill jag nu stå upp", säger HERREN; "jag vill skaffa frälsning åt den som längtar därefter."

6 Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

HERRENS tal är ett rent tal, likt silver som rinner ned mot jorden, luttrat i degeln, renat sju gånger.

7 Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

Du, HERRE, skall bevara dem, du skall beskydda dem för detta släkte evinnerligen.

8 Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.

Ty runt omkring dem vandra de ogudaktiga, då nu uselheten är rådande bland människors barn.