Zsoltárok 12

1 A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

Salva-nos, Senhor, porque faltam os homens bons; porque são poucos os fieis entre os filhos dos homens.

2 Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

Cada um falla a falsidade ao seu proximo: fallam com labios lisongeiros e coração dobrado.

3 Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

O Senhor cortará todos os labios lisongeiros e a lingua que falla soberbamente.

4 kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

Pois dizem: Com a nossa lingua prevaleceremos: são nossos os beiços; quem é o Senhor sobre nós?

5 Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

Pela oppressão dos miseraveis, pelo gemido dos necessitados me levantarei agora, diz o Senhor; porei em salvo aquelle para quem elles assopram.

6 Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

As palavras do Senhor são palavras puras, como prata refinada em fornalha de barro, purificada sete vezes.

7 Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

Tu os guardarás, Senhor; d'esta geração os livrarás para sempre.

8 Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.

Os impios andam cercando, emquanto os mais vis dos filhos dos homens são exaltados.