Zsoltárok 12

1 A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

Drottinn! Hjálpa þú! Hinum trúuðu fækkar óðum. Hvar eru þeir sem hægt er að treysta?

2 Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

Allir ljúga og iðka svik og pretti, en einlægnin virðist fokin út í veður og vind.

3 Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

En Drottinn mun ekki fara mjúkum höndum um þá sem iðka ranglæti.

4 kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

Hann mun útrýma þessum lygurum sem segja: „Við skulum ljúga til um áform okkar, enda ráðum við sjálfir hvað við segjum!“

5 Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

Þessu svarar Drottinn: „Ég mun rísa upp og verja þá kúguðu, fátæku og hrjáðu. Ég mun frelsa þá samkvæmt bænum þeirra.“

6 Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

Loforð Drottins eru áreiðanleg. Hvert orð á vörum hans er satt og rétt eins og marghreinsað skíragull.

7 Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

Drottinn, við vitum að þú munt varðveita þitt fólk frá verkum illra manna,

8 Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.

þó svo þeir vaði alls staðar uppi og njóti heiðurs í landinu.