Zsoltárok 12

1 A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

Don mai bi da kaɗe-kaɗe. Da kayan kiɗi. Bisa ga sheminit. Zabura ta Dawuda. Ka taimaka, Ubangiji, gama masu tsoron Allah ba sa nan kuma; masu aminci sun ɓace daga cikin mutane.

2 Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

Kowa yana yi wa maƙwabcinsa ƙarya; zaƙin bakinsu maganar ƙarya ce suna cike da ruɗu a zukatansu.

3 Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

Bari Ubangiji yă yanke dukan zaƙin bakinsu da kuma kowane harshe mai fariya,

4 kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

masu cewa, “Da harsunanmu za mu yi nasara; leɓunanmu za su kāre mu, wane ne maigidanmu?”

5 Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

“Saboda danniyar marasa ƙarfi da kuma nishin masu bukata, zan tashi yanzu,” in ji Ubangiji. “Zan kāre su daga masu yin musu sharri.”

6 Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

Kalmomin Ubangiji kuwa ba su da kuskure, kamar azurfan da aka tace cikin matoyan yumɓu, aka tsabtacce sau bakwai.

7 Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

Ya Ubangiji, za ka kiyaye mu lafiya ka tsare mu daga irin mutanen nan har abada.

8 Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.

Mugaye suna yawo a sake sa’ad da ake girmama abin da ba shi da kyau a cikin mutane.