Zsoltárok 12

1 A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

To the Overseer, on the octave. — A Psalm of David. Save, Jehovah, for the saintly hath failed, For the stedfast have ceased From the sons of men:

2 Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

Vanity they speak each with his neighbour, Lip of flattery! With heart and heart they speak.

3 Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

Jehovah doth cut off all lips of flattery, A tongue speaking great things,

4 kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

Who said, 'By our tongue we do mightily: Our lips [are] our own; who [is] lord over us?'

5 Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

Because of the spoiling of the poor, Because of the groaning of the needy, Now do I arise, saith Jehovah, I set in safety [him who] doth breathe for it.

6 Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

Sayings of Jehovah [are] pure sayings; Silver tried in a furnace of earth refined sevenfold.

7 Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

Thou, O Jehovah, dost preserve them, Thou keepest us from this generation to the age.

8 Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.

Around the wicked walk continually, According as vileness is exalted by sons of men!