Zsoltárok 12

1 A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

To the Chief Musician. On the Octave. A Melody of David. O save Yahweh, for the man of lovingkindness, is no more, for the faithful, have vanished, from among the sons of men.

2 Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

Deception, speak they, every one with his neighbour, —with lips uttering smooth things—with a heart and a heart, do they speak.

3 Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

May Yahweh cut off All the lips that utter smooth things, —the tongue that speaketh swelling words;

4 kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

Them who say—With our tongue, will we prevail, our lips, are our own, who is our master?

5 Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

Because of violence done to the poor, because of the crying of the needy, Now, will I arise! O may Yahweh say, —I will place [him] in safety—let him puff at him!

6 Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

The words of Yahweh, are words, that are pure, silver refined in a crucible of earth, purified seven times!

7 Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

Thou, O Yahweh, wilt keep them, —Thou wilt guard him, from this generation unto times age-abiding.

8 Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.

On every side, the lawless, march about, —when worthlessness is exalted by the sons of men.