< Zsoltárok 12 >
1 A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!
For the end, A Psalm of David, upon the eighth. Save me, O Lord; for the godly man has failed; for truth is diminished from among the children of men.
2 Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.
Every one has spoken vanity to his neighbor: their lips are deceitful, they have spoken with a double heart.
3 Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;
Let the Lord destroy all the deceitful lips, and the tongue that speaks great words:
4 kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?
who have said, We will magnify our tongue; our lips are our own: who is Lord of us?
5 Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.
Because of the misery of the poor, and because of the sighing of the needy, now will I arise, says the Lord, I will set [them] in safety; I will speak [to them] thereof openly.
6 Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.
The oracles of the Lord are pure oracles; as silver tried in the fire, proved [in] a furnace of earth, purified seven times.
7 Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.
You, O Lord, shall keep us, and shall preserve us, from this generation, and for ever.
8 Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.
The ungodly walk around: according to your greatness you has greatly exalted the sons of men.