Zsoltárok 12

1 A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

HELP, Lord; for the godly man ceaseth; for the faithful fail from among the children of men.

2 Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

They speak vanity every one with his neighbour: with flattering lips and with a double heart do they speak.

3 Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

The Lord shall cut off all flattering lips, and the tongue that speaketh proud things:

4 kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

Who have said, With our tongue will we prevail; our lips are our own: who is lord over us?

5 Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

For the oppression of the poor, for the sighing of the needy, now will I arise, saith the Lord; I will set him in safety from him that puffeth at him.

6 Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

The words of the Lord are pure words: as silver tried in a furnace of earth, purified seven times.

7 Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

Thou shalt keep them, O Lord, thou shalt preserve them from this generation for ever.

8 Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.

The wicked walk on every side, when the vilest men are exalted.