Zsoltárok 12

1 A karmesternek, a nyolczasra. Zsoltár Dávidtól. Segíts, Örökkévaló, mert elfogyott a jámbor, mert eltüntek a hűségesek az emberek fiai közül!

Voor muziekbegeleiding; met bassen. Een psalm van David. Help toch Jahweh; want de trouw is verdwenen, De waarheid is zoek onder de kinderen der mensen.

2 Hamisat beszélnek kiki a másikával, sima ajakkal, kettős szívvel beszélnek.

Men liegt elkander maar voor, Met valse harten, maar vleiende lippen.

3 Irtsa ki az Örökkévaló mind a sima ajkakat, s nyelvet, mely nagyokat beszél;

Jahweh snijde al die vleiende lippen af, De verwaande tongen van allen die zeggen:

4 kik azt mondták: nyelvünkkel győzünk, ajkaink velünk, ki úr rajtunk?

“Met onze tong zijn we sterk! We hebben onze lippen; wie kan ons aan!”

5 Szegényeknek pusztulása, szűkölködőknek nyögése miatt fölkelek most, azt mondja az Örökkévaló; üdvbe helyezem azt, ki szorongásban van.

Om de nood der verdrukten En het kermen der armen Ga Ik opstaan, zegt Jahweh, Om redding te brengen aan wie er naar smacht!

6 Az Örökkévaló mondásai, tiszta mondások, ezüst, olvasztva kóhóban a földön, megtisztítva hétszeresen.

Het woord van Jahweh Is zuiver als zilver, In een aarden smeltkroes gelouterd, Gereinigd tot zevenmaal toe.

7 Te, Örökkévaló, megőrzöd őket, megóvsz minket a nemzedéktől örökre.

Gij zult het gestand doen, o Jahweh, En ons altijd beschermen tegen dit ras:

8 Köröskörül járdogálnak a gonoszok, a mint magasra jut az emberfiak hitványsága.

Al zijn de bozen nog zo verwaand, En de mensen nog zo gemeen!