Zsoltárok 119
1 Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
Blago onima kojima je put èist, koji hode u zakonu Gospodnjem.
2 Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
Blago onima koji èuvaju otkrivenja njegova, svijem srcem traže ga;
3 nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
Koji ne èine bezakonja, hode putovima njegovijem!
4 Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
Ti si dao zapovijesti svoje, da se èuvaju dobro.
5 Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
Kad bi putovi moji bili upravljeni da èuvam naredbe tvoje!
6 Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
Onda se ne bih postidio, pazeæi na zapovijesti tvoje;
7 Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.
Hvalio bih te s pravijem srcem, uèeæi se pravednijem zakonima tvojim.
8 Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
Èuvaæu naredbe tvoje, nemoj me ostaviti sasvijem.
9 Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
Kako æe mladiæ oèistiti put svoj? Vladajuæi se po tvojim rijeèima.
10 Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
Svijem srcem svojim tražim tebe, ne daj mi da zaðem od zapovijesti tvojih.
11 Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
U srce svoje zatvorio sam rijeè tvoju, da ti ne griješim.
12 Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
Blagosloven si, Gospode! nauèi me naredbama svojim.
13 Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.
Ustima svojim javljam sve sudove usta tvojih.
14 Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
Na putu otkrivenja tvojih radujem se kao za veliko bogatstvo.
15 Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
O zapovijestima tvojim razmišljam, i pazim na putove tvoje.
16 Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
Naredbama tvojim tješim se, ne zaboravljam rijeèi tvoje.
17 Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
Uèini milost sluzi svojemu, da bih živio i èuvao rijeè tvoju.
18 Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
Otvori oèi moje, da bih vidio èudesa zakona tvojega;
19 Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
Gost sam na zemlji, nemoj sakriti od mene zapovijesti svojih.
20 Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.
Iznemože duša moja želeæi bez prestanka poznati sudove tvoje.
21 Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
Ti si strašan prokletim oholicama, koje zastranjuju od zapovijesti tvojih.
22 Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
Odvrati od mene rug i sramotu, jer èuvam otkrivenja tvoja.
23 Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
Sjede knezovi i dogovaraju se na mene; a sluga tvoj razmišlja o naredbama tvojim.
24 Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
Otkrivenja su tvoja utjeha moja, savjetnici moji.
25 A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
Duša moja leži u prahu; oživi me po rijeèi svojoj.
26 Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
Kazujem putove svoje, i èuješ me; nauèi me naredbama svojim.
27 Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
Urazumi me o putu zapovijesti svojih, i razmišljaæu o èudesima tvojim.
28 Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
Suze proliva duša moja od tuge, okrijepi me po rijeèi svojoj.
29 Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
Put lažni ukloni od mene i zakon svoj daruj mi.
30 Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.
Put istini izbrah, zakone tvoje tražim.
31 Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
Prionuh za otkrivenja tvoja, Gospode; nemoj me osramotiti.
32 Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
Putem zapovijesti tvojih trèim, jer si raširio srce moje.
33 Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
Pokaži mi, Gospode, put naredaba svojih, da ga se držim do kraja.
34 Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
Urazumi me, i držaæu se zakona tvojega, i èuvati ga svijem srcem.
35 Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
Postavi me na stazu zapovijesti svojih, jer mi je ona omiljela.
36 Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
Privij srce moje k otkrivenjima svojim, a ne k lakomstvu.
37 Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
Odvrati oèi moje da ne gledaju ništavila, putem svojim oživi me.
38 Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
Ispuni sluzi svojemu rijeè svoju da te se boji.
39 Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
Ukloni rug moj, kojega se plašim; jer su sudovi tvoji blagi.
40 Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
Mile su mi zapovijesti tvoje, pravdom svojom oživi me.
41 Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
Neka doðe na me milost tvoja, Gospode, pomoæ tvoja po rijeèi tvojoj.
42 Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
I ja æu odgovoriti onome koji me ruži; jer se uzdam u rijeè tvoju.
43 Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
Nemoj uzeti nigda od usta mojih rijeèi istine, jer èekam sudove tvoje.
44 Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
I èuvaæu zakon tvoj svagda, dovijeka i bez prestanka.
45 Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
Hodiæu slobodno, jer tražim zapovijesti tvoje.
46 Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
Govoriæu o otkrivenjima tvojim pred carevima, i neæu se stidjeti.
47 Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
Tješiæu se zapovijestima tvojim, koje ljubim.
48 s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
Ruke svoje pružam k zapovijestima tvojim, koje ljubim, i razmišljam o naredbama tvojim.
49 Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
Opomeni se rijeèi svoje k sluzi svojemu, na koju si mi zapovjedio da se oslanjam.
50 Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
U nevolji mojoj tješi me što me rijeè tvoja oživljava.
51 Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
Oholi mi se rugaju veoma; ali ja ne otstupam od zakona tvojega.
52 Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
Pamtim sudove tvoje od iskona, Gospode, i tješim se.
53 Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
Gnjev me obuzima na bezbožnike, koji ostavljaju zakon tvoj.
54 Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
Naredbe su tvoje pjesma moja u putnièkom stanu mojem.
55 Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
Noæu pominjem ime tvoje, Gospode, i èuvam zakon tvoj.
56 Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
To je moje, da èuvam zapovijesti tvoje.
57 Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
Dio moj ti si, Gospode; naumio sam èuvati rijeèi tvoje.
58 Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
Molim ti se iz svega srca, smiluj se na me po rijeèi svojoj.
59 Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
Razmatram putove svoje, i obraæam noge svoje k otkrivenjima tvojim.
60 Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
Hitim, i ne zatežem se èuvati zapovijesti tvoje.
61 Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
Mreže bezbožnièke opkoliše me, ali zakona tvojega ne zaboravljam.
62 Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
U po noæi ustajem da te slavim za pravedne sudove tvoje.
63 Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
U zajednici sam sa svima koji se tebe boje i koji èuvaju zapovijesti tvoje.
64 Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
Dobrote je tvoje, Gospode, puna sva zemlja; naredbama svojim nauèi me.
65 Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
Uèinio si dobro sluzi svojemu, Gospode, po rijeèi svojoj.
66 Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
Dobroj misli i znanju nauèi me, jer zapovijestima tvojim vjerujem.
67 Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
Prije stradanja svojega lutah, a sad èuvam rijeè tvoju.
68 Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
Ti si dobar, i dobro èiniš; nauèi me naredbama svojim.
69 Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
Oholi pletu na mene laž, ali se ja svijem srcem držim zapovijesti tvojih.
70 Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
Zadriglo je srce njihovo kao salo, a ja se tješim zakonom tvojim.
71 Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
Dobro mi je što stradam, da se nauèim naredbama tvojim.
72 Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
Miliji mi je zakon usta tvojih nego tisuæe zlata i srebra.
73 Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
Ruke tvoje stvorile su me i naèinile me; urazumi me, i nauèiæu se zapovijestima tvojim.
74 Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
Koji se tebe boje, vidjeæe me, i radovaæe se što se uzdam u tvoju rijeè.
75 Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
Znam da su sudovi tvoji, Gospode, pravedni, i po pravdi me karaš.
76 Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
Neka bude dobrota tvoja utjeha moja, kao što si rekao sluzi svojemu.
77 Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
Neka doðe k meni milosrðe tvoje, i oživim; jer je zakon tvoj utjeha moja.
78 Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
Nek se postide oholi; jer me bez krivice oboriše. Ja razmišljam o zapovijestima tvojim.
79 Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
Nek se obrate k meni koji se tebe boje, i koji znadu otkrivenja tvoja.
80 Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
Srce moje neka bude savršeno u naredbama tvojim, da se ne postidim.
81 Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
Èezne duša moja za spasenjem tvojim, rijeè tvoju èekam.
82 Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
Èeznu oèi moje za rijeèju tvojom; govorim: kad æeš me utješiti?
83 Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
Postadoh kao mijeh u dimu, ali tvojih naredaba ne zaboravih.
84 Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
Koliko æe biti dana sluge tvojega? Kad æeš suditi onima koji me gone?
85 vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
Oholi iskopaše mi jamu nasuprot zakonu tvojemu.
86 Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
Sve su zapovijesti tvoje istina; bez krivice me gone, pomozi mi.
87 Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
Umalo me ne ubiše na zemlji, ali ja ne ostavljam zapovijesti tvojih.
88 Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
Po milosti svojoj oživi me, i èuvaæu otkrivenja usta tvojih.
89 Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
Dovijeka je, Gospode, rijeè tvoja utvrðena na nebesima,
90 Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
Od koljena do koljena istina tvoja; ti si postavio zemlju, i stoji.
91 Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
Po tvojoj naredbi sve stoji sad; jer sve služi tebi.
92 Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
Da nije zakon tvoj bio utjeha moja, poginuo bih u nevolji svojoj.
93 Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
Zapovijesti tvojih neæu zaboraviti dovijeka, jer me njima oživljavaš.
94 Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
Ja sam tvoj, pomozi mi, jer tražim zapovijesti tvoje.
95 Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
Bezbožnici gledaju da me ubiju; a ja razmišljam o tvojim otkrivenjima.
96 Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
Svemu savršenome vidjeh kraj; ali je zapovijest tvoja veoma široka.
97 Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
Kako ljubim zakon tvoj! Vas dan mislim o njemu.
98 Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
Zapovijest tvoja èini me mudrijega od neprijatelja mojih; jer je sa mnom uvijek.
99 Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
Razumniji postah od svijeh uèitelja svojih; jer razmišljam o tvojim otkrivenjima.
100 Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
Mudriji sam od staraca; jer zapovijesti tvoje èuvam.
101 Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
Od svakoga zloga puta zaustavljam noge svoje, da bih èuvao rijeè tvoju.
102 Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
Od naredaba tvojih ne otstupam; jer si me ti nauèio.
103 Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
Kako su slatke jeziku mojemu rijeèi tvoje, slaðe od meda ustima mojima!
104 Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
Od zapovijesti tvojih postadoh razuman; toga radi mrzim na svaki put lažni.
105 Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
Rijeè je tvoja žižak nozi mojoj, i vidjelo stazi mojoj.
106 Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
Zakleh se da æu èuvati naredbe pravde tvoje, i izvršiæu.
107 Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
Poništen sam veoma, Gospode, oživi me po rijeèi svojoj.
108 Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
Neka ti bude ugodna, Gospode, dobrovoljna žrtva usta mojih, i sudovima svojim nauèi me.
109 Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
Duša je moja u ruci mojoj neprestano u nevolji; ali zakona tvojega ne zaboravljam.
110 Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
Bezbožnici su mi metnuli zamku; ali od zapovijesti tvojih ne zastranih.
111 Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
Prisvojih otkrivenja tvoja zavavijek; jer su radost srcu mojemu.
112 Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
Privolio sam srce svoje da tvori naredbe tvoje navijek, do kraja.
113 Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
Koji prestupaju zakon, ja na njih mrzim, a zakon tvoj ljubim.
114 Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
Ti si zaklon moj i štit moj; rijeè tvoju èekam.
115 Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
Idite od mene, bezakonici! I èuvaæu zapovijesti Boga svojega.
116 Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
Ukrijepi me po rijeèi svojoj i biæu živ, i nemoj me osramotiti u nadanju mom.
117 Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
Utvrdi me, i spašæu se, i razmišljaæu o naredbama tvojim bez prestanka.
118 Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
Obaraš sve koji otstupaju od naredaba tvojih; jer su pomisli njihove laž.
119 Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
Kao gar bacaš sve bezbožnike na zemlji; toga radi omilješe mi otkrivenja tvoja.
120 Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.
Drkæe od straha tvojega tijelo moje, i sudova tvojih bojim se.
121 Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
Èinim sud i pravdu, ne daj me onima koji me gone.
122 Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
Odbrani slugu svojega na dobro njegovo, da mi ne èine sile oholi.
123 Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
Oèi moje èeznu za spasenjem tvojim i za rijeèju pravde tvoje.
124 Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
Uèini sluzi svojemu po milosti svojoj, i naredbama svojim nauèi me.
125 Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
Ja sam sluga tvoj; urazumi me, i poznaæu otkrivenja tvoja.
126 Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
Vrijeme je da Gospod radi; oboriše zakon tvoj.
127 Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
Toga radi ljubim zapovijesti tvoje veæma nego zlato i drago kamenje.
128 Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
Toga radi zapovijesti tvoje držim da su vjerne, na svaki put lažni mrzim.
129 Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
Divna su otkrivenja tvoja; zato ih èuva duša moja.
130 Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
Rijeèi tvoje kad se jave, prosvjetljuju i urazumljuju proste.
131 Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
Otvoram usta svoja da odahnem, jer sam žedan zapovijesti tvojih.
132 Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
Pogledaj me i smiluj se na me, kao što radiš s onima koji ljube ime tvoje.
133 Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
Tvrdi stope moje u rijeèi svojoj, i ne daj nikakome bezakonju da oblada mnom.
134 Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
Izbavi me od nasilja ljudskoga, i èuvaæu zapovijesti tvoje.
135 Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
Svjetlošæu lica svojega obasjaj slugu svojega, i nauèi me naredbama svojim.
136 Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
Oèi moje liju potoke, zato što ne èuvaju zakona tvojega.
137 Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.
Pravedan si, Gospode, i pravi su sudovi tvoji.
138 Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
Javio si pravdu u otkrivenjima svojim, i istinu cijelu.
139 Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
Revnost moja jede me, zato što moji neprijatelji zaboraviše rijeèi tvoje.
140 Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
Rijeè je tvoja veoma èista, i sluga je tvoj veoma ljubi.
141 Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
Ja sam malen i poništen, ali zapovijesti tvojih ne zaboravljam.
142 Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
Pravda je tvoja pravda vjeèna, i zakon tvoj istina.
143 Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
Tuga i nevolja naðe me, zapovijesti su tvoje utjeha moja.
144 Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
Vjeèna je pravda u otkrivenjima tvojim; urazumi me, i biæu živ.
145 Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
Vièem iz svega srca: usliši me, Gospode; saèuvaæu naredbe tvoje.
146 Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
Prizivam te, pomozi mi; držaæu se otkrivenja tvojih.
147 Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
Pretjeèem svanuæe, i vièem; rijeè tvoju èekam.
148 Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
Pretjeèu oèi moje jutrenju stražu, da bih razmišljao o rijeèi tvojoj.
149 Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!
Èuj glas moj po milosti svojoj, Gospode; po sudu svojemu oživi me.
150 Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
Prikuèuju se koji ljube bezakonje; udaljili su se od zakona tvojega.
151 Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
Ti si blizu, Gospode, i sve su zapovijesti tvoje istina.
152 Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
Odavna znam za otkrivenja tvoja, da si ih postavio zavavijek.
153 Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
Pogledaj nevolju moju, i izbavi me, jer ne zaboravljam zakona tvojega.
154 Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
Primi se stvari moje, i odbrani me; po rijeèi svojoj oživi me.
155 Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
Daleko je od bezbožnika spasenje, jer se ne drže naredaba tvojih.
156 Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!
Milosrðe je tvoje, Gospode, veliko; po pravome sudu svom oživi me.
157 Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
Mnogo je protivnika mojih i neprijatelja mojih; ali ja ne otstupam od otkrivenja tvojih.
158 Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
Vidim odmetnike, i mrsko mi je; jer ne èuvaju rijeèi tvoje.
159 Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
Gledaj, kako ljubim zapovijesti tvoje, Gospode, po milosti svojoj oživi me.
160 Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.
Osnova je rijeèi tvoje istina, i vjeèan je svaki sud pravde tvoje.
161 Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
Knezovi me gone ni za što, ali se srce moje boji rijeèi tvoje.
162 Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
Radujem se rijeèi tvojoj kao onaj koji zadobije velik plijen.
163 Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
Mrzim na laž i gadim se na nju, ljubim zakon tvoj.
164 Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
Sedam puta na dan hvalim te za sudove pravde tvoje.
165 Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
Velik mir imaju oni koji ljube zakon tvoj, i u njih nema spoticanja.
166 Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
Èekam spasenje tvoje, Gospode, i zapovijesti tvoje izvršujem.
167 Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
Duša moja èuva otkrivenja tvoja, i ja ih ljubim veoma.
168 Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
Èuvam zapovijesti tvoje i otkrivenja; jer su svi putovi moji pred tobom.
169 Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
Neka izaðe tužnjava moja preda te, Gospode! Po rijeèi svojoj urazumi me.
170 Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
Neka doðe moljenje moje preda te! Po rijeèi svojoj izbavi me.
171 Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
Usta æe moja pjevati hvalu, kad me nauèiš naredbama svojim.
172 Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
Jezik æe moj kazivati rijeè tvoju, jer su sve zapovijesti tvoje pravedne.
173 Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
Neka mi bude ruka tvoja u pomoæi; jer mi omilješe zapovijesti tvoje;
174 Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
Žedan sam spasenja tvojega, Gospode, i zakon je tvoj utjeha moja.
175 Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
Neka živi duša moja i tebe hvali, i sudovi tvoji neka mi pomogu.
176 Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
Zaðoh kao ovca izgubljena: traži slugu svojega; jer zapovijesti tvojih ne zaboravih.
