Zsoltárok 119
1 Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
Sæle er dei som gjeng ein ulastande veg, dei som ferdast i Herrens lov!
2 Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
Sæle er dei som tek vare på hans vitnemål, som søkjer honom av alt sitt hjarta,
3 nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
dei som ikkje gjer urett, men vandrar på hans vegar.
4 Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
Du hev gjeve dine fyresegner, at ein skal halda deim vel.
5 Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
Å, kunde vegarne mine verta faste, so eg heldt dine fyreskrifter!
6 Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
Då skal eg ikkje verta til skammar når eg gjev gaum etter alle dine bodord.
7 Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.
Eg vil takka deg av eit ærlegt hjarta når eg lærer dine rettferdsdomar.
8 Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
Dine fyreskrifter vil eg halda, du må ikkje reint forlata meg.
9 Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
Korleis skal ein ungdom halda stigen sin rein? Når han held seg etter ditt ord.
10 Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
Av alt mitt hjarta hev eg søkt deg, lat meg ikkje villast burt frå dine bodord!
11 Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
I hjarta mitt hev eg gøymt ditt ord, so eg ikkje skal synda imot deg.
12 Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
Lova vere du, Herre! Lær meg dine fyreskrifter!
13 Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.
Med lipporne mine hev eg forkynt alle rettar frå din munn.
14 Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
Eg er glad i vegen etter dine vitnemål som i all rikdom.
15 Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
På dine fyresegner vil eg grunda og skoda på dine stigar.
16 Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
I dine fyreskrifter vil eg hava hugnad, og ikkje vil eg gløyma ditt ord.
17 Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
Gjer vel imot din tenar, at eg må liva! so vil eg halda ditt ord.
18 Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
Lat upp augo mine, at eg kann skoda underlege ting i di lov!
19 Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
Ein gjest er eg på jordi, løyn ikkje dine bodord for meg!
20 Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.
Mi sjæl er sunderknasa av lengting etter dine rettar all tid.
21 Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
Du hev truga dei stormodige, dei forbanna, som fer vilt frå dine bodord.
22 Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
Tak burt frå meg skam og vanvyrdnad! for dine vitnemål hev eg teke vare på.
23 Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
Jamvel hovdingar hev sete i samrøda mot meg; din tenar grundar på dine fyreskrifter.
24 Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
Dine vitnemål er og min hugnad, dei er mine rådgjevarar.
25 A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
Mi sjæl ligg nedi dusti, haldt meg i live etter ditt ord!
26 Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
Eg fortalde um mine vegar, og du svara meg; lær meg dine fyreskrifter!
27 Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
Lat meg få skyna vegen etter dine fyresegner! So vil eg grunda på dine under.
28 Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
Mi sjæl græt av sorg; reis meg upp etter ditt ord!
29 Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
Snu lygnevegen burt frå meg, og unn meg di lov!
30 Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.
Truskaps veg hev eg valt, dine rettar hev eg sett framfyre meg.
31 Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
Eg heng fast ved dine vitnemål, Herre, lat meg ikkje verta til skammar!
32 Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
Vegen etter dine bodord vil eg springa, for du trøystar mitt hjarta.
33 Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
Herre, vis meg vegen etter dine fyreskrifter! so vil eg fara honom alt til endes.
34 Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
Gjev meg skyn, so vil eg taka vare på di lov og halda henne av alt mitt hjarta.
35 Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
Leid meg på dine bodords stig, for han er til hugnad for meg.
36 Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
Bøyg mitt hjarta til dine vitnemål og ikkje til urett vinning!
37 Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
Vend augo mine burt, so dei ikkje ser etter fåfengd, haldt meg i live på din veg!
38 Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
Uppfyll for din tenar ordet ditt, som gjer at ein ottast deg!
39 Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
Tak burt ifrå meg mi skjemsla som eg er rædd, for dine rettar er gode.
40 Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
Sjå, eg lengtar etter dine fyresegner, haldt meg i live ved di rettferd.
41 Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
Lat di miskunn, Herre, koma yver meg, di frelsa etter ditt ord!
42 Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
Eg vil gjeva svar til honom som spottar meg; for eg lit på ditt ord.
43 Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
Riv ikkje sannings ord so reint or munnen min, for på dine domar ventar eg.
44 Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
Stødt vil eg halda di lov, æveleg og alltid.
45 Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
Lat meg ferdast i det frie, for eg spør etter dine fyresegner!
46 Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
Eg vil tala um dine vitnemål for kongar, og eg skal ikkje verta til skammar.
47 Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
Eg vil frygda meg ved dine bodord, som eg elskar.
48 s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
Eg vil lyfta mine hender til dine bodord som eg elskar, og eg vil grunda på dine fyreskrifter.
49 Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
Kom i hug ditt ord til din tenar, med di du hev gjeve meg von!
50 Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
Det er mi trøyst i min vesaldom, at ditt ord hev halde meg i live.
51 Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
Ovmodige hev spotta meg mykje, frå di lov hev eg ikkje vike.
52 Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
Eg kom i hug, Herre, dine domar frå gamle dagar, og eg vart trøysta.
53 Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
Brennande harm hev eg vorte på dei ugudlege som forlet di lov.
54 Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
Dine fyreskrifter hev vorte mine lovsongar i det hus der eg bur som framand.
55 Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
Um natti kom eg ditt namn i hug, Herre, og eg heldt di lov.
56 Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
Dette timdest meg, at eg fekk taka vare på dine fyreskrifter.
57 Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
Herren er min lut, sagde eg, med di eg heldt dine ord.
58 Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
Eg naudbad deg av alt mitt hjarta: «Ver miskunnsam imot meg etter ditt ord!»
59 Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
Eg tenkte på mine vegar og vende mine føter til dine vitnemål.
60 Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
Eg skunda meg og tøvra ikkje med å halda dine bodord.
61 Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
Bandi til dei ugudlege hev snørt meg inn, di lov hev eg ikkje gløymt.
62 Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
Midt på natti stend eg upp og vil takka deg for dine rettferdslover.
63 Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
Eg held meg til alle deim som ottast deg, og som held dine fyresegner.
64 Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
Av di miskunn, Herre, er jordi full; lær meg dine fyreskrifter!
65 Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
Tenaren din hev du gjort vel imot, Herre, etter ditt ord.
66 Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
Lær meg god skynsemd og kunnskap! for eg trur på dine bodord.
67 Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
Fyrr eg vart nedbøygd, for eg vilt, men no held eg ditt ord.
68 Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
Du er god og gjer godt, lær meg dine fyreskrifter!
69 Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
Dei ovmodige hev spunne i hop lygn imot meg, av alt mitt hjarta held eg dine fyresegner.
70 Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
Deira hjarta er feitt som talg; eg fegnast ved di lov.
71 Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
Det var godt for meg at eg vart nedbøygd, so eg kunde læra dine fyreskrifter.
72 Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
Lovi frå din munn er betre for meg enn tusund stykke gull og sylv.
73 Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
Dine hender hev gjort meg og laga meg til, gjev meg skyn, so eg kann læra dine bodord!
74 Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
Dei som ottast deg, skal sjå meg og gleda seg, for på ditt ord ventar eg.
75 Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
Eg veit, Herre, at dine domar er rettferd, og at du i truskap hev bøygt meg ned.
76 Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
Lat di miskunn vera til trøyst for meg, etter det du hev sagt til din tenar!
77 Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
Lat di miskunn koma yver meg so eg kann liva! for di lov er mi lyst.
78 Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
Lat dei ovmodige verta skjemde! for dei hev trykt meg utan årsak. Eg grundar på dine fyresegner.
79 Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
Lat deim snu seg til meg, dei som ottast deg, og kjenner dine vitnemål!
80 Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
Lat mitt hjarta vera fullkome i dine fyreskrifter, so eg ikkje skal verta til skammar!
81 Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
Mi sjæl naudstundar etter di frelsa, eg ventar på ditt ord.
82 Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
Mine augo naudstundar etter ditt ord, og eg segjer: «Når vil du trøysta meg?»
83 Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
For eg er som ei lerflaska i røyk; dine fyreskrifter gløymer eg ikkje.
84 Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
Kor mange er vel dagarne for din tenar? Når vil du halda dom yver deim som forfylgjer meg?
85 vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
Dei ovmodige hev grave graver for meg, dei som ikkje liver etter di lov.
86 Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
Alle dine bodord er trufaste; med lygn forfylgjer dei meg; hjelp meg!
87 Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
Dei hadde so nær tynt meg i landet, men eg hev ikkje forlate dine fyresegner.
88 Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
Haldt meg i live etter di miskunn! So vil eg taka vare på vitnemålet frå din munn.
89 Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
Til æveleg tid, Herre, stend ditt ord fast i himmelen.
90 Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
Frå ætt til ætt varer din truskap, du hev grunnfest jordi, og ho stend.
91 Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
Til å setja dine domar i verk stend dei der i dag; for alle ting er dine tenarar.
92 Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
Dersom ikkje di lov hadde vore mi lyst, so hadde eg forgjengest i mi djupe naud.
93 Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
I all æva skal eg ikkje gløyma dine fyresegner, for ved deim hev du halde meg i live.
94 Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
Din er eg, frels meg! for dine fyresegner hev eg spurt etter.
95 Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
På meg hev dei ugudlege venta og vil tyna meg; på dine vitnemål agtar eg.
96 Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
På alt det fullkomne hev eg set ein ende; men dine bodord rekk ovleg vidt.
97 Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
Kor eg hev lovi di kjær! Heile dagen er ho i min tanke.
98 Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
Dine bodord gjer meg visare enn mine fiendar, for æveleg eig eg deim.
99 Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
Eg hev vorte klokare enn alle mine lærarar, for eg grundar på dine vitnemål.
100 Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
Eg er vitugare enn dei gamle, for dine fyresegner hev eg teke vare på.
101 Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
Frå kvar vond stig hev eg halde mine føter burte, so eg kunde halda ditt ord.
102 Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
Frå dine lover hev eg ikkje vike, for du hev lært meg upp.
103 Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
Kor søt din tale er for gomen min, betre enn honning for munnen min.
104 Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
Av dine fyresegner fær eg vit, difor hatar eg kvar lygnestig.
105 Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
Ditt ord er ei lykt for min fot og eit ljos for min stig.
106 Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
Eg hev svore og hev halde det, å taka vare på dine rettferdslover.
107 Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
Eg er ovleg nedbøygd; Herre, haldt meg i live etter ditt ord!
108 Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
Lat min munns offer tekkjast deg, Herre, og lær meg dine rettar!
109 Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
Eg gjeng alltid med livet i neven, men di lov hev eg ikkje gløymt.
110 Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
Dei ugudlege hev lagt snara for meg; men frå dine fyresegner hev eg ikkje villa meg burt.
111 Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
Til æveleg eiga hev eg fenge dine vitnemål, for dei er mi hjartans gleda.
112 Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
Eg hev bøygt mitt hjarta til å gjera etter dine fyreskrifter, æveleg og til endes.
113 Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
Dei tvihuga hatar eg, men di lov elskar eg.
114 Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
Du er mi livd og min skjold, og på ditt ord ventar eg.
115 Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
Vik frå meg, de som gjer vondt, at eg kann halda min Guds bodord!
116 Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
Haldt meg uppe etter ditt ord, so eg kann liva, og lat meg ikkje verta til skammar med mi von!
117 Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
Haldt meg uppe, so eg kann verta frelst! So vil eg alltid sjå med lyst på dine fyreskrifter.
118 Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
Du agtar for inkje alle deim som fer vilt frå dine fyreskrifter; for deira svik er fåfengd.
119 Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
Som slagg kastar du burt alle ugudlege på jordi; difor elskar eg dine vitnemål.
120 Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.
Eg rys i holdet av rædsla for deg, og for dine domar ottast eg.
121 Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
Eg hev gjort rett og rettferd, du vil ikkje gjeva meg yver til deim som trykkjer meg.
122 Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
Gakk i borg for tenaren din, so det må ganga honom vel! lat ikkje dei ovmodige trykkja meg!
123 Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
Augo mine naudstundar etter di frelsa og etter ditt rettferdsord.
124 Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
Gjer med din tenar etter di miskunn og lær meg dine fyreskrifter!
125 Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
Eg er din tenar; gjev meg vit, so eg kann kjenna dine vitnemål!
126 Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
Det er tid for Herren til å gripa inn, dei hev brote di lov.
127 Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
Difor elskar eg dine bodord meir enn gull, ja, meir enn fint gull.
128 Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
Difor held eg alle fyresegner um alle ting for rette; eg hatar kvar lygnestig.
129 Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
Underfulle er dine vitnemål, difor tek mi sjæl vare på deim.
130 Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
Når ordi dine opnar seg, gjev dei ljos, og dei gjer dei einfalde kloke.
131 Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
Eg let munnen upp og sukka av lengting; for etter dine bodord stunda eg.
132 Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
Vend deg til meg og ver meg nådig, som rett er mot deim som elskar ditt namn!
133 Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
Gjer mine stig faste ved ditt ord, og lat ingen urett råda yver meg!
134 Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
Løys du meg ut or menneskjevald! So vil eg halda dine fyresegner.
135 Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
Lat di åsyn lysa på din tenar, og lær meg dine fyreskrifter!
136 Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
Vatsbekkjer renn or augo mine, av di folk ikkje held di lov.
137 Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.
Rettferdig er du, Herre, og rette er dine domar.
138 Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
Du hev fyreskrive dine vitnemål i rettferd og i stor truskap.
139 Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
Min brennhug hev tært meg upp, av di mine motstandarar hev gløymt dine ord.
140 Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
Ditt ord er vel reinsa, og din tenar elskar det.
141 Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
Liten er eg og vanvyrd; dine fyresegner hev eg ikkje gløymt.
142 Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
Di rettferd er ei æveleg rettferd, og di lov er sanning.
143 Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
Naud og trengsla fann meg; dine bodord er mi lyst.
144 Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
Rettferdige er dine vitnemål til æveleg tid; gjev meg skyn, so eg kann liva!
145 Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
Eg ropar av alt mitt hjarta, svara meg, Herre! Dine fyreskrifter vil eg taka vare på.
146 Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
Eg ropar til deg, frels meg! so vil eg halda dine vitnemål.
147 Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
Tidleg i dagningi var eg uppe og ropa um hjelp; eg venta på ditt ord.
148 Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
Mine augo var uppe fyre nattevakterne, so eg kunde grunda på ditt ord.
149 Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!
Høyr mi røyst etter di miskunn, Herre, haldt meg i live etter dine domar!
150 Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
Dei er nær som renner etter ugjerning; frå di lov er dei langt burte.
151 Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
Du er nær, Herre, og alle dine bodord er sanning.
152 Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
Longe sidan veit eg av dine vitnemål, at du hev grunnfest deim i all æva.
153 Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
Sjå til mi djupe naud og fria meg ut! For di lov hev eg ikkje gløymt.
154 Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
Før mi sak, og løys meg ut, haldt meg i live etter ditt ord!
155 Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
Frelsa er langt frå dei ugudlege, for dine fyreskrifter spør dei ikkje etter.
156 Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!
Di miskunn er stor, Herre; haldt meg i live etter dine domar!
157 Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
Mange er dei som forfylgjer meg og stend meg imot; frå dine vitnemål hev eg ikkje vike.
158 Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
Eg såg dei utrue og fekk uhug, av di dei ikkje heldt ditt ord.
159 Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
Sjå at eg hev elska dine fyresegner! Herre, haldt meg i live etter di miskunn!
160 Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.
Summen av ditt ord er sanning, og æveleg stend all di rettferds lov.
161 Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
Hovdingar forfylgde meg utan orsak, men mitt hjarta ottast dine ord.
162 Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
Eg gled meg yver ditt ord, som når ein finn mykje herfang.
163 Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
Lygn hev eg hata og havt stygg til; di lov hev eg elska.
164 Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
Sju gonger um dagen hev eg lova deg for dine rettferdige domar.
165 Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
Mykje fred hev dei som elskar di lov, og ingen støyt fær deim til fall.
166 Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
Eg hev venta på di frelsa, Herre, og dine bodord hev eg halde.
167 Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
Mi sjæl hev halde dine vitnemål, og eg elska deim mykje.
168 Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
Eg hev halde dine fyresegner og dine vitnemål, for alle mine vegar er for di åsyn.
169 Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
Lat mitt klagerop koma fram for di åsyn, Herre! Gjev meg skyn etter ditt ord.
170 Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
Lat mi bøn koma for di åsyn! Frels meg etter ditt ord!
171 Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
Mine lippor skal fløda yver av lovsong, for du lærer meg dine fyreskrifter;
172 Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
Mi tunga skal syngja um ditt ord; for alle dine bodord er rettferd.
173 Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
Lat di hand vera meg til hjelp! for dine fyresegner hev eg valt ut.
174 Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
Eg lengtar etter di frelsa, Herre, og di lov er mi lyst.
175 Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
Lat mi sjæl leva og lova deg, og lat dine domar hjelpa meg!
176 Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
Eg hev fare vilt; leita upp din tenar som ein burtkomen sau! for dine bodord hev eg ikkje gløymt.
