< Zsoltárok 119 >

1 Boldogok a gáncstalan útuak, kik az Örökkévaló tana szerint járnak!
Salige er de hvis vei er ulastelig, som vandrer i Herrens lov.
2 Boldogok, kik megóvják bizonyságait, egész szívvel keresik őt;
Salige er de som tar vare på hans vidnesbyrd, som søker ham av hele sitt hjerte
3 nem is cselekedtek jogtalanságot, az ő útjaiban jártak!
og ikke gjør urett, men vandrer på hans veier.
4 Te pasancsoltad, rendeleteidet hogy megőrizzük nagyon,
Du har gitt dine befalinger forat en skal holde dem nøie.
5 Vajha megszilárdulnának útjaim, hogy megőrizzem törvényeidet!
O, at mine veier måtte bli faste, så jeg holder dine forskrifter!
6 Akkor nem szégyenülök meg, mikor tekintek mind a parancsaidra.
Da skal jeg ikke bli til skamme når jeg gir akt på alle dine bud.
7 Magasztallak szívnek egyenességében, mikor tanulom igazságos ítéleteidet.
Jeg vil prise dig i hjertets opriktighet når jeg lærer din rettferdighets lover å kjenne.
8 Törvényeidet megőrzöm, ne hagyj el oly nagyon!
Dine forskrifter vil jeg holde; du må ikke rent forlate mig!
9 Miáltal teszi tisztává ifjú az ösvényét; Hogy megőrzi igéd szerint!
Hvorved skal den unge holde sin sti ren? Ved å holde sig efter ditt ord.
10 Egész szivemmel kerestelek; ne engedj eltévednem parancsaidtól!
Av hele mitt hjerte har jeg søkt dig; la mig ikke fare vill fra dine bud!
11 Szivembe rejtettem szavadat, azért, hogy ne vétkezzem ellened.
I mitt hjerte har jeg gjemt ditt ord forat jeg ikke skal synde imot dig.
12 Áldva légy, Örökkévaló, taníts engem törvényeidre!
Lovet være du, Herre! Lær mig dine forskrifter!
13 Ajkaimmal beszélem el mind a szájad ítéleteit.
Med mine leber har jeg forkynt alle lover fra din munn.
14 Bizonyságaid útján örvendtem mint mindenféle vagyon fölött.
Over dine vidnesbyrds vei har jeg gledet mig, som over all rikdom.
15 Rendeleteiden hadd elmélkedem, és hadd tekintsem ösvényeidet.
På dine befalinger vil jeg grunde og tenke på dine stier.
16 Törvényeidben gyönyörködöm, nem felejtem el igédet.
I dine forskrifter forlyster jeg mig, jeg glemmer ikke ditt ord.
17 Végezz jót szolgádon, hadd éljek és őrizzem meg igédet.
Gjør vel imot din tjener, så jeg kan leve! Da vil jeg holde ditt ord.
18 Nyisd meg szemeimet, hogy láthassak csodás dolgokat tanodból!
Lat op mine øine, så jeg kan skue de underfulle ting i din lov!
19 Jövevény vagyok a földön; ne rejtsd el tőlem parancsaidat!
Jeg er en gjest på jorden; skjul ikke dine bud for mig!
20 Megtörődik a lelkem, vágyakozva ítéleteid után minden időben.
Min sjel er knust, så jeg lenges efter dine lover til enhver tid.
21 Megdorgáltad az átkozott kevélyeket, kik eltévedtek parancsaidtól!
Du har truet de overmodige, de forbannede, som farer vill fra dine bud.
22 Gördíts le rólam gyalázatot és csúfságot, mert bizonyságaidat megóvtam.
Ta skam og forakt bort fra mig! For jeg har tatt vare på dine vidnesbyrd.
23 Bár ültek is nagyok, egymással beszéltek ellenem: a te szolgád elmélkedik törvényeiden.
Fyrster har også sittet og talt sammen imot mig; din tjener grunder på dine forskrifter.
24 Gyönyörűségem is a te bizonyságaid, azok a tanácsosaim.
Dine vidnesbyrd er også min lyst; de er mine rådgivere.
25 A porhoz tapadt a lelkem; élessz fel engem igéd szerint!
Min sjel er nedtrykt i støvet; hold mig i live efter ditt ord!
26 Útjaimat elbeszéltem s te meghallgattál: taníts engem törvényeidre!
Jeg fortalte dig mine veier, og du svarte mig; lær mig dine forskrifter!
27 Rendeleteid útját értesd meg velem, hadd elmélkedem csodatetteiden,
La mig forstå dine befalingers vei! Så vil jeg grunde på dine undergjerninger.
28 Szétfolyt a lelkem bánattól: támaszsz föl engem igéd szerint!
Min sjel gråter av sorg; reis mig op efter ditt ord!
29 Hazugság útját távoztasd tőlem, s tanoddal kegyelmezz nekem.
Vend løgnens vei bort fra mig, og unn mig din lov!
30 Hűség útját választottam, ítéleteidet magam előtt tartottam.
Trofasthets vei har jeg utvalgt, dine lover har jeg satt for mig.
31 Ragaszkodtam bizonyságaidhoz: Örökkévaló, ne szégyeníts meg!
Jeg henger ved dine vidnesbyrd; Herre, la mig ikke bli til skamme!
32 Parancsaid útján futok, mert tággá teszed szivemet.
Dine buds vei vil jeg løpe; for du frir mitt hjerte fra angst.
33 Igazíts engem, Örökkévaló, törvényeid útjára, hadd óvjam meg mindvégig!
Lær mig, Herre, dine forskrifters vei! Så vil jeg ta vare på den inntil enden.
34 Értesd meg velem, hogy megóvhassam tanodat s megőrizzem egész szívvel.
Lær mig! Så vil jeg ta vare på din lov og holde den av hele mitt hjerte.
35 Járass engem parancsaid ösvényén, mert azt kedvelem.
Led mig frem på dine buds sti! For i den har jeg min lyst.
36 Hajlítsd szívemet bizonyságaidhoz, s ne nyerészkedéshez!
Bøi mitt hjerte til dine vidnesbyrd og ikke til vinning!
37 Térítsd el szemeimet, hogy ne lássanak hamisat, útaidon éltess engem!
Vend mine øine bort fra å se efter tomhet, hold mig i live på din vei!
38 Tartsd meg szolgádnak a te szavadat, a mely visz a félelmedre.
Opfyll for din tjener ditt ord, som er for dem som frykter dig!
39 Térítsd el gyalázatomat, melytől félek, mert jók a te ítéleteid.
Ta bort min vanære, som jeg frykter for! For dine lover er gode.
40 Íme vágyakoztam rendeleteidre: igazságoddal éltess engem!
Se, jeg lenges efter dine befalinger; hold mig i live ved din rettferdighet!
41 Jőjenek rám kegyelmeid, oh Örökkévaló, segedelmed szavad szerint!
La dine nådegjerninger, Herre, komme over mig, din frelse efter ditt ord!
42 Hogy megfelelhessek gyalázómnak; mert bíztam a te igédben.
Jeg vil gi den svar som håner mig; for jeg setter min lit til ditt ord.
43 Ne ragadd ki az igazság szavát szájamból fölötte nagyon, mert ítéleteidre várakozom.
Ta ikke sannhets ord så rent bort fra min munn! For jeg bier på dine dommer.
44 Hogy megőrizhessem tanodat állandóan, mindörökké.
Jeg vil holde din lov stadig, evindelig og alltid.
45 Hogy járhassak tág téren, mert rendeleteidet kerestem.
La mig vandre i fritt rum! For jeg spør efter dine befalinger.
46 Hogy beszélhessek bizonyságaidról királyoknak előtte s ne szégyenkezzem.
Jeg vil tale om dine vidnesbyrd for konger og skal ikke bli til skamme.
47 Majd gyönyörködöm parancsaidban, melyeket szeretek;
Jeg har min lyst i dine bud, som jeg elsker.
48 s fölemelem kezeimet parancsaidhoz, melyeket szeretek, hogy elmélkedjem törvényeiden.
Jeg løfter mine hender til dine bud, som jeg elsker, og jeg vil grunde på dine forskrifter.
49 Emlékezzél a szolgádnak jutott igéről, mivelhogy engem reméltettél.
Kom i hu ordet til din tjener, fordi du har gitt mig håp!
50 Ez vigasztalásom nyomoruságomban: hogy szavad fölélesztett engem.
Det er min trøst i min elendighet at ditt ord har holdt mig i live.
51 Kevélyek csúfoltak engem fölötte nagyon; tanodtól nem hajoltam el.
De overmodige har spottet mig såre; fra din lov er jeg ikke avveket.
52 Gondoltam öröktől fogva való ítéleteidre, Örökkévaló, és megvigasztalódtam.
Jeg kom dine dommer fra evighet i hu, Herre, og jeg blev trøstet.
53 Forróság ragadott meg engem a gonoszok miatt, kik elhagyták tanodat.
En brennende harme har grepet mig over de ugudelige, som forlater din lov.
54 Dalok voltak nekem törvényeid jövevénységem házában.
Dine forskrifter er blitt mine lovsanger i min utlendighets hus.
55 Gondoltam éjjel nevedre, a megőriztem tanodat.
Jeg kom om natten ditt navn i hu, Herre, og jeg holdt din lov.
56 Ez jutott nekem, mert megóvtam rendeleteidet.
Dette blev mig gitt: at jeg har tatt vare på dine befalinger.
57 Osztályrészem, oh Örökkévaló – úgymondtam – hogy megőrzöm szavaidat.
Herren er min del, sa jeg, idet jeg holdt dine ord.
58 Könyörögtem előtted egész szivvel kegyelmezz nekem szavad szerint!
Jeg bønnfalt dig av hele mitt hjerte: Vær mig nådig efter ditt ord!
59 Elgondoltam útjaimat s visszatérítettem lábaimat bizonyságaidhoz.
Jeg eftertenkte mine veier og vendte mine føtter til dine vidnesbyrd.
60 Siettem és nem késedelmeztem, hogy megőrizzem parancsaidat.
Jeg hastet og ventet ikke med å holde dine bud.
61 Gonoszok csapatjai körülfogtak; tanodat nem felejtettem el.
De ugudeliges strikker har omspent mig, din lov har jeg ikke glemt.
62 Éjfélkor kelek föl, hogy hálát adjak neked a te igazságos ítéleteidért.
Midt om natten står jeg op for å prise dig for din rettferdighets lover.
63 Társa vagyok mindazoknak, kik téged félnek és rendeleteid megőrzőinek.
Jeg holder mig til alle dem som frykter dig, og som holder dine befalinger.
64 Szereteteddel, Örökkévaló, tele van a föld, törvényeidre taníts engem.
Jorden er full av din miskunnhet, Herre; lær mig dine forskrifter!
65 Jót tettél szolgáddal, Örökkévaló, a te igéd szerint.
Du har gjort vel imot din tjener, Herre, efter ditt ord.
66 Jó értelemre és tudásra taníts engem, mert hittem parancsaidban.
Lær mig god skjønnsomhet og kunnskap! For jeg tror på dine bud.
67 Mielőtt sanyarogtam, tévelygő voltam, de most megőrzöm a szavadat.
Før jeg blev ydmyket, fór jeg vill; men nu holder jeg ditt ord.
68 Jó vagy te és jótevő: taníts engem törvényeidre!
Du er god og gjør godt; lær mig dine forskrifter!
69 Rám fogtak hazugságot a kevélyek, én egész szívvel megóvom rendeleteidet.
De overmodige har spunnet løgn sammen imot mig; jeg holder dine befalinger av hele mitt hjerte.
70 Eltompult mint hájtól a szivük, én tanodban gyönyörködtem.
Deres hjerte er som en fettklump; jeg har min lyst i din lov.
71 Jó nekem az, hogy sanyargattattam, azért hogy tanuljam törvényeidet.
Det var mig godt at jeg blev ydmyket, forat jeg kunde lære dine forskrifter.
72 Jó nekem szájad tana, inkább mint ezrei aranynak és ezüstnek.
Din munns lov er mig bedre enn tusen stykker gull og sølv.
73 Kezeid készítettek és szilárdítottak engem: értesd meg velem, hogy tanulhassam parancsaidat!
Dine hender har skapt mig og gjort mig; gi mig forstand, forat jeg må lære dine bud!
74 Tisztelőid majd látnak engem és örülnek, mert igédre várakoztam.
De som frykter dig, skal se mig og glede sig; for jeg venter på ditt ord.
75 Tudom, Örökkévaló, hogy igazság a te ítéleteid és hűséggel sanyargattál.
Jeg vet, Herre, at dine dommer er rettferdighet, og i trofasthet har du ydmyket mig.
76 Legyen, kérlek, szereteted a vigasztalásomra, a szolgádnak jutott szavad szerint!
La din miskunnhet være mig til trøst efter ditt ord til din tjener!
77 Jöjjön rám irgalmad, hogy éljek, mert tanod az én gyönyörűségem.
La din miskunnhet komme over mig, forat jeg kan leve! For din lov er min lyst.
78 Szégyenűljenek meg a kevélyek, mert hazugsággal elnyomtak engem; én elmélkedem rendeleteiden.
La de overmodige bli til skamme! For de har trykket mig ned uten årsak; jeg grunder på dine befalinger.
79 Forduljanak felém tisztelőid és bizonyságaid ismeröi.
La dem vende tilbake til mig, de som frykter dig og kjenner dine vidnesbyrd!
80 Legyen szívem gáncstalan a te törvényeidben, azért hogy meg ne szégyenüljek.
La mitt hjerte være fullkomment i dine forskrifter, forat jeg ikke skal bli til skamme!
81 Epedett lelkem a segedelmedért, igédre várakoztam.
Min sjel vansmekter av lengsel efter din frelse; jeg venter på ditt ord.
82 Epednek szemeim szavadért, mondván: mikor vigasztalsz meg engem?
Mine øine vansmekter av lengsel efter ditt ord idet jeg sier: Når vil du trøste mig?
83 Mert olyan lettem, mint tömlő a. füstben; törvényeidet nem felejtettem el.
For jeg er som en skinnsekk i røk; dine forskrifter glemmer jeg ikke.
84 Meddig tartanak szolgádnak napjai? Mikor teszel ítéletet üldözőimen?
Hvor mange er vel din tjeners dager? Når vil du holde dom over mine forfølgere?
85 vermeket ástak nekem a kevélyek, a kik nem tanod szerint valók.
De overmodige har gravd graver for mig, de som ikke skikker sig efter din lov.
86 Mind a parancsaid hűség, hazugsággal üldöznek: segíts engem!
Alle dine bud er trofasthet; uten årsak forfølger de mig; hjelp mig!
87 Kevés híján semmivé tettek az országban, de én nem hagytam el rendeleteidet.
På lite nær har de tilintetgjort mig i landet; men jeg har ikke forlatt dine befalinger.
88 Szereteted szerint éltess engem, hogy megőrizhessem szájad bizonyságát.
Hold mig i live efter din miskunnhet! Så vil jeg ta vare på din munns vidnesbyrd.
89 Örökké, oh Örökkévaló, fönnáll igéd az égben.
Til evig tid, Herre, står ditt ord fast i himmelen.
90 Nemzedékre meg nemzedékre van a te hüséged; megszilárdítottad a földet és megállt.
Fra slekt til slekt varer din trofasthet; du grunnfestet jorden, og den stod der.
91 Itéleteid szerint megállanak ma is, mert mind a te szolgáid.
Til å utføre dine dommer står de der enn idag; for alle ting er dine tjenere.
92 Ha tanod nem a gyönyörűségem, akkor elvesztem volna nyomorúságomban.
Dersom din lov ikke hadde vært min lyst, var jeg omkommet i min elendighet.
93 Soha sem felejtem el rendeleteidet; mert általuk éltettél engem.
Til evig tid skal jeg ikke glemme dine befalinger; for ved dem har du holdt mig i live.
94 Tied vagyok: segíts engem, mert rendeleteidet kerestem.
Din er jeg, frels mig! For jeg har søkt dine befalinger.
95 Reám vártak a gonoszok, hogy elveszítsenek; bizonyságaidra ügyelek én.
De ugudelige har bidd på mig for å ødelegge mig; jeg gir akt på dine vidnesbyrd.
96 Minden epedésnek láttam végét; tágas a te parancsod nagyon.
På all fullkommenhet har jeg sett en ende, men ditt bud strekker sig såre vidt.
97 Mint szeretem tanodat! Egész nap ő az elmélkedésem.
Hvor jeg har din lov kjær! Hele dagen grunder jeg på den.
98 Ellenségeimnél bölcsebbé tesz parancsod, mert örökké enyém az.
Dine bud gjør mig visere enn mine fiender; for til evig tid eier jeg dem.
99 Mind a tanítóimnál eszesebbé lettem, mert bizonyságaid az én elmélkedésem.
Jeg er blitt klokere enn alle mine lærere; for jeg grunder på dine vidnesbyrd.
100 Véneknél értelmesebb vagyok, mert rendeleteidet megóvtam.
Jeg er forstandigere enn de gamle; for jeg har tatt vare på dine befalinger.
101 Minden rossz ösvénytől tartóztattam lábaimat, azért hogy megőrizzem igédet.
Fra enhver ond sti har jeg holdt mine føtter borte forat jeg kunde holde ditt ord.
102 Itéleteidtől nem távoztam el, mert te oktattál engem.
Fra dine lover er jeg ikke avveket; for du har lært mig.
103 Mennyivel édesebbek szavaid inyemnek, mint a méz szájamnak!
Hvor dine ord er søte for min gane, mere enn honning for min munn!
104 Rendeleteid által értelmes vagyok, azért gyűlölök minden hazug ösvényt.
Av dine befalinger får jeg forstand; derfor hater jeg all løgnens sti.
105 Mécses a lábamnak a te igéd és világosság ösvényemnek.
Ditt ord er en lykte for min fot og et lys for min sti.
106 Megesküdtem s teljesítettem, hogy megőrzöm igazságos ítéleteidet.
Jeg har svoret, og jeg har holdt det, å ta vare på din rettferdighets lover.
107 Sanyarognom kellett nagyon oh Örökkévaló, éltess igéd szerint!
Jeg er såre nedbøiet; Herre, hold mig i live efter ditt ord!
108 Szájam felajánlásait vedd kedvesen, Örökkévaló, és ítéleteidre taníts engem.
La min munns frivillige offere tekkes dig, Herre, og lær mig dine lover!
109 Lelkem a tenyeremen van mindig, de tanodat nem felejtettem el.
Jeg går alltid med livet i hendene, men din lov har jeg ikke glemt.
110 Tőrt vetettek gonoszok nekem, de rendeleteidtől nem tévedtem el.
De ugudelige har lagt snare for mig, men jeg har ikke forvillet mig fra dine befalinger.
111 Birtokul vettem bizonyságaidat örökre, mert szívem vígsága azok.
Jeg har fått dine vidnesbyrd i eie evindelig; for de er mitt hjertes glede.
112 Ráhajlítottam szívemet, hogy megtegyem törvényeidet örökké, mindvégig.
Jeg har bøiet mitt hjerte til å gjøre efter dine forskrifter evindelig, inntil enden.
113 Tétevázókat gyűlölök, s tanodat szeretem.
De tvesinnede hater jeg, men din lov elsker jeg.
114 Rejtekem és pajzsom vagy, igédre várakoztam.
Du er mitt skjul og mitt skjold, jeg venter på ditt ord.
115 Távozzatok tőlem, gonosztevők, hadd óvom meg Istenem parancsait!
Vik fra mig, I som gjør ondt, forat jeg må holde min Guds bud!
116 Támogass engem szavad szerint, hogy éljek, s ne engedj megszégyenülnöm reményemmel!
Hold mig oppe efter ditt ord, forat jeg kan leve, og la mig ikke bli til skamme med mitt håp!
117 Erősíts engem, hogy megsegíttessem, hogy gyönyörködhessem mindig törvényeiden.
Støtt mig, så jeg må bli frelst! Da vil jeg alltid skue med lyst på dine forskrifter.
118 Elvetetted mind, kik törvényeidtől eltévelyegnek, mert hazug az ő csalfaságuk.
Du akter for intet alle dem som farer vill fra dine forskrifter; for deres svik er forgjeves.
119 Mint salakot elmozdítottad mind a föld gonoszait, azért szeretem bizonysága-idat.
Som slagg bortrydder du alle ugudelige på jorden; derfor elsker jeg dine vidnesbyrd.
120 Borzadott rettegésedtől testem, és ítéleteidtől félek.
Av redsel for dig gyser min kropp, og jeg frykter for dine dommer.
121 Cselekedtem jogot és igazságot, ne engedj át zsarolóimnak!
Jeg har gjort rett og rettferdighet; du vil ikke overgi mig til dem som undertrykker mig.
122 Kezeskedjél szolgádért a jóra; ne zsaroljanak engem kevélyek.
Gå i borgen for din tjener, forat det kan gå ham vel! La ikke de overmodige undertrykke mig!
123 Szemeim epedtek segítségedért és igazságos szavadért.
Mine øine vansmekter av lengsel efter din frelse og efter din rettferdighets ord.
124 Tégy szolgáddal szereteted szerint és törvényeidre taníts engem.
Gjør med din tjener efter din miskunnhet, og lær mig dine forskrifter!
125 Szolgád vagyok, értesd meg velem, hadd ismerjem meg bizonyságaidat!
Jeg er din tjener; lær mig, så jeg kan kjenne dine vidnesbyrd!
126 Ideje cselekedni az Örökkévalóért: megbontották a te tanodat.
Det er tid for Herren å gripe inn; de har brutt din lov.
127 Azért szeretem parancsaidat jobban aranynál és színaranynál.
Derfor elsker jeg dine bud mere enn gull, ja mere enn fint gull.
128 Azért helyeslek mindenről való minden rendeletet, minden hazug ösvényt gyűlölök.
Derfor holder jeg alle befalinger om alle ting for å være rette; jeg hater all løgnens sti.
129 Csodásak a te bizonyságaid, azért megóvta azokat lelkem.
Underfulle er dine vidnesbyrd; derfor tar min sjel vare på dem.
130 Szavaidnak megkezdése világít, értelmessé tesz együgyüeket.
Dine ords åpenbaring oplyser, den gjør enfoldige forstandige.
131 Feltátottam szájamat s lihegtem, mert parancsaidra vágyódtam.
Jeg åpnet min munn og sukket av lengsel; for jeg stundet efter dine bud.
132 Fordulj hozzám és kegyelmezz nekem, joga szerint azoknak, kik nevedet szeretik.
Vend dig til mig og vær mig nådig, som rett er mot dem som elsker ditt navn!
133 Lépteimet szilárdítsd meg szavaddal, s ne engedj uralkodni rajtam semmi jogtalanságot.
Gjør mine trin faste ved ditt ord, og la ingen urett herske over mig!
134 Válts ki engem ember zsarolásától, hogy megőrizhessem rendeleteidet.
Forløs mig fra menneskers vold! Så vil jeg holde dine befalinger.
135 Arczodat világíttasd szolgádra és taníts engem törvényeidre!
La ditt åsyn lyse for din tjener, og lær mig dine forskrifter!
136 Vízpatakoktól kiáradnak szemeim, mivel nem őrizték meg tanodat.
Mine øine flyter bort i vannstrømmer over dem som ikke holder din lov.
137 Igazságos vagy, Örökkévaló, és egyenesek ítéleteid.
Du er rettferdig, Herre, og dine dommer er rettvise.
138 Igazsággal megparancsoltad bizonyságaidat és hűséggel nagyon.
Du har fastsatt dine vidnesbyrd i rettferdighet og stor trofasthet.
139 Sorvasztott engem buzgalmam, mert elfelejtették szavaidat szorongatóim.
Min nidkjærhet har fortært mig, fordi mine motstandere har glemt dine ord.
140 Salaktalan a te szavad nagyon és szolgád szereti azt.
Ditt ord er vel renset, og din tjener elsker det.
141 Csekély vagyok és megvetett; rendeleteidet nem felejtettem el.
Jeg er liten og foraktet; jeg har ikke glemt dine befalinger.
142 Igazságod örökre igazság és igaz a te tanod.
Din rettferdighet er en evig rettferdighet, og din lov er sannhet.
143 Szorultság és szükség értek engem, parancsaid az én gyönyörűségem.
Nød og trengsel fant mig; dine bud er min lyst.
144 Igazság a te bizonyságaid örökre, értelmet adj nekem, hogy éljek!
Dine vidnesbyrd er rettferdige til evig tid; lær mig, forat jeg kan leve!
145 Egész szívvel felkiáltottam: hallgass meg, Örökkévaló, törvényeidet hadd óvom meg!
Jeg roper av hele mitt hjerte; svar mig, Herre! Jeg vil ta vare på dine forskrifter.
146 Hívtalak, segíts engem, hogy megőrizhessem bizonyságaidat.
Jeg roper til dig, frels mig! Så vil jeg holde dine vidnesbyrd.
147 Megelőztem a szürkületet és fohászkodtam; igédre várakoztam.
Jeg var årle oppe i morgenlysningen og ropte om hjelp; jeg ventet på dine ord.
148 Megelőzték szemeim az őrszakokat, hogy elmélkedjem szavadról.
Mine øine var oppe før nattevaktene, forat jeg kunde grunde på ditt ord.
149 Hangomat halljad szereteted szerint, Örökkévaló, ítéleted szerint éltess engem!
Hør min røst efter din miskunnhet! Herre, hold mig i live efter dine lover!
150 Közelednek a gazságot hajhászók, tanodtól eltávolodtak.
De er kommet nær som jager efter ugjerning; fra din lov er de kommet langt bort.
151 Közel vagy, Örökkévaló, s mind a parancsaid igazság.
Du er nær, Herre, og alle dine bud er sannhet.
152 Régen tudom bizonyságaidból, hogy örökre alapítottad azokat.
For lenge siden vet jeg av dine vidnesbyrd at du har grunnet dem for evig tid.
153 Lásd nyomorúságomat és ragadj ki, mert tanodat nem felejtettem el.
Se min elendighet og utfri mig! For jeg har ikke glemt din lov.
154 Vidd ügyemet és válts meg engem, szavad szerint éltess engem!
Før min sak og forløs mig, hold mig i live efter ditt ord!
155 Távol van a gonoszoktól segítség, mert törvényeidet nem keresték.
Frelse er langt borte fra de ugudelige; for de søker ikke dine forskrifter.
156 Irgalmad nagy, oh Örökkévaló, ítéleteid szerint éltess engem!
Din miskunnhet er stor, Herre; hold mig i live efter dine dommer!
157 Sokan vannak üldözőim és szorongatóim, bizonyságaidtól nem hajoltam el.
Mange er mine forfølgere og mine motstandere; jeg er ikke avveket fra dine vidnesbyrd.
158 Láttam hűtlenkedőket és elundorodtam, a kik szavadat nem őrizték meg.
Jeg så de troløse og vemmedes, dem som ikke holdt ditt ord.
159 Lásd, hogy szeretem rendeleteidet, Örökkévaló, szereteted szerint éltess engem!
Se at jeg har elsket dine befalinger! Herre, hold mig i live efter din miskunnhet!
160 Igédnek összege igazság és örökké tart minden igazságos ítéleted.
Summen av ditt ord er sannhet, og til evig tid står all din rettferdighets lov fast.
161 Nagyok üldöztek engem ok nélkül, de igédtől megrettent szívem.
Fyrster forfulgte mig uten årsak, men mitt hjerte fryktet for dine ord.
162 Örvendek én a te szavadon, mint ki nagy zsákmányt talál.
Jeg gleder mig over ditt ord som en som finner meget bytte.
163 Hazugságot gyűlölök és utálom; tanodat szeretem.
Løgn har jeg hatet og avskydd, din lov har jeg elsket.
164 Hétezer naponta dicsértelek, igazságos ítéleteidért.
Syv ganger om dagen har jeg prist dig for din rettferdighets lover.
165 Bőséges béke jut azoknak, kik szeretik tanodat, s nincs számukra botlás.
Megen fred har de som elsker din lov, og det er ikke noget anstøt for dem.
166 Reménykedtem segítségedre, Örökkévaló, s parancsaidat megtettem.
Jeg har ventet på din frelse, Herre, og jeg har holdt dine bud.
167 Megőrizte lelkem bizonyságaidat és megszerettem őket nagyon.
Min sjel har holdt dine vidnesbyrd, og jeg elsket dem såre.
168 Megőriztem rendeleteidet és bizonságaidat, mert mind az útjaim előtted vannak.
Jeg har holdt dine befalinger og dine vidnesbyrd; for alle mine veier er for ditt åsyn.
169 Közel jusson színedhez fohászkodásom, Örökkévaló, igéd szerint adj nekem értelmet.
La mitt klagerop komme nær for ditt åsyn, Herre! Lær mig efter ditt ord!
170 Jusson könyörgésem színed elé, szavad szerint ments meg engem!
La min inderlige bønn komme for ditt åsyn! Frels mig efter ditt ord!
171 Ömledeztessenek ajkaim dicséretet, mert törvényeidre tanítasz engem.
Mine leber skal flyte over av lovsang; for du lærer mig dine forskrifter.
172 Hangoztassa nyelvem szavadat, mert mind a parancsaid igazság.
Min tunge skal synge om ditt ord; for alle dine bud er rettferdighet.
173 Legyen kezed megsegítésemre, mert rendeleteidet választottam.
La din hånd være mig til hjelp! For jeg har utvalgt dine befalinger.
174 Vágyódtam üdvödre, oh Örökkévaló, és tanod az én gyönyörűségem.
Jeg lenges efter din frelse, Herre, og din lov er min lyst.
175 Hadd éljen lelkem és dicsérjen téged. és ítéleteid segítsenek engem.
La min sjel leve og love dig, og la dine dommer hjelpe mig!
176 Eltévedtem, mint bujdosó bárányt keresd szolgádat, mert parancsaidat nem felejtettem el.
Jeg har faret vill; opsøk din tjener som et tapt får! for jeg har ikke glemt dine bud.

< Zsoltárok 119 >